Döntvénytár. A Magyar Kir. Curia Semmitőszéki és Legfőbb Ítélőszéki Osztályának elvi jelentőségű határozatai. XXVII. folyam (Budapest, 1882)

o2i mélyesen ie kötelezve vannak, mert ama haszonbéri és vételárrészletek, már nemcsak K. Ferencz hagyatékának, hanem a szinóbányai vasgyár osztatlan tulajdonosainak is terhét képezik, őket alpereseket illetvén a megfelelő jogok, nevezetesen az évenkénti 800—1000 öl fa vétel joga is. Terheli pedig a kötelezettség alpereseket egyetemlegesen : örö • kosi minőségükben a törvénynél fogvas önszeinélyükben azért, mert ők, mint osztatlan tulajdonosai az emiitett vasgyárnak, ujitás nélkül folytatták a vevő és eladó közti viszonyt az A. alatti szerződés alapján, mely az eladó javára osztatlan szolgáltatást biztosított a vevő részéről. A mi már most felperesek kereseti követeléseit illeti, az alsó bíróságok elmarasztalták alpereseket 735 frt 20 krban ; mint 1877. évi haszonbéri tartozásban beismerésük s az A. alatti szerződés illető pontjai alapján, ós ők a másodbirósági ítélet ellen csakis az egyetemleges marasztalás tekintetében éltek felebbezéssel. A felperesek másik követelését azon 800 öl fa 2940 frt vételára képezi, mely 1877-hen lett volna vágandó és átveendő. Ez utóbbi követelés ellenében nem vehető figyelembe alpereseknek azon kifogása, melyet ők az 187 6-iki failletménynek első rendű alperesre szándékolt, de állítólag a felperesek vonakodása miatt meghiúsult átruházásából akarnak meríteni; mert itt nem az 1876-iki, hanem az 1877-iki failletmóny áráról van szó. Nem érdemel több figyelmet alperesek azon kifogása sem, miszerint felperesek nekik az 1876/77-iki vágásra az erdőrészt ki nem jelelték. Az A. alatti szerződési viszony, s azon körülmény, mely szerint alperesek még az 1875/76 évi 800 öl fát sem vágatták le egészen s ennek árával adósok maradtak, azt hozta voloa magával, hogy ők hivják fel felpereseket az 1876/77. évben vágandó erdőrész kijelölésére ; de alperesek nem is állítják határozottan, hogy a kijelölés végett jelentkeztek volna telpereseknól. Ennélfogva és mert St. és H. kihallgatott tanuk vallomása szerint felperesek készek voltak a szerződésszerű kijelölésre: felesleges az alperesek által ajánlott főesküveli bizonyítás. Végre nincs alapja az alperesek azon kifogásának sem, mely szerint felpereseknek előbb a fa levágatására, ölbe rakatására ós átvételéro kellett volna alpereseket per utján szorítani. Mert már maga a kereset — hivatkozva a szerződésre — felhívást tartalmaz felperesek részéről arra, hogy alperesek vágassák