Döntvénytár. A Magyar Kir. Curia Semmitőszéki és Legfőbb Ítélőszéki Osztályának elvi jelentőségű határozatai. XXVII. folyam (Budapest, 1882)

21 s mivel a marasztalt összeget sem voltak alperesek kötelesek a szerződés értelmében a kereset beadása előtt megfizetni. Mindkét fél felebbezése folytán a bpesti kir. itélő tábla 1880. május 31. 24254. sz. a. következő Ítéletet hozott: Az első biróság ítélete azon részben, melylyel alpereseket 735 frt 30 kr. tőketartozásnak megbatározott hányadokbani megfizetésére kötelezte, a marasztalásra nézve helybenhagyatván, egyébként megváltoztatik és alperesek az emiitett töke megfizetésére, mint néhai K. Ferencz örökösei, illetve elsőrendű alperes, mint két örökösnek jogutóda is egyetemleg köteleztetnek. A 300 drb aranynak és 735 frt 20 kr. tőke utáni 6°/o kamatnak megfizetésében alpereseket feltételesen elmarasztaló, illetve felmentő részében az ítélet megváltoztatik s felperesek 300 drb cs. kir. arany kötbér iránti követelésükkel feltétlenül elutasittatnak, ellenben a 735 frt 20 kr. tőke után 1878. január 1-től számítandó 6°/o kamatoknak fizetésére feltétlenül köteleztetnek. Felpereseket 2940 frt fa-ár iránti keresetükkel feltétlenül elutasitó első bírósági ítélet helybenhagyatik. Indokok: A keresetlevél 2—3. pontjaiban követelt 7 35 frt 20 kr. tökére nézve tartozásban létöket alperesek elleniratukban beismervén s abban marasztalásuk ellen kifogással nem élvén: e tőkének megfizetésére kötelezendők voltak ugyan, tekintve azonban, hogy alpereseknek ezen haszonbér fizetésére vonatkozó kötelezettségük, a felperesek és néhai K. Ferencz között 29 évre kötött A. a. szerződésen alapul és alpereseket egyedül a nevezett K. Ferencz utáni örökösödés utján háromlott, felperesek azon kérelmének, hogy alperesek azon esetre, ha a marasztalási összeg K. Ferencznek ezek birtokában lévő vagyonából ki nem telnék, saját egyéb vagyonukból teljesitenlő fizetésre is köteleztessenek, hely nem adathatott, hanem alperesek, a kik nem vették tagadásba, hogy K. Ferencz utáni örökségük ezen marasztalási összeggel felér: abban, mint nevezettnek örökösei, illetve mint két örökösnek jogutóda voltak elmarasztalandók, és pedig egyetemleg, mert az egyetemleges kötelezettség az örökösödéssel járván, az örökösöknek egymásközti jogviszonya és aránya, a hitelező jogaira befolyással nem bir, és mert a K. Ferencz után öröklött szinóbányai vasgyár, melynek érdekében az A. alatti szerződés köttetett, beismerés szerint alpereseknek most is osztatlan vagyonát képezi. A 300 drb arany kötbér iránti követeléssel felperesek feltétlenül el voltak utasitandók, mert az első pontban emiitett haszon-