Döntvénytár. A Magyar Kir. Curia Semmitőszéki és Legfőbb Ítélőszéki Osztályának elvi jelentőségű határozatai. XXVII. folyam (Budapest, 1882)

béri tartozások a B. alatti kimutatás szerint az 1877. évi január 1-sö napjától deczember 1-ső napjáig eső időre járnak ós miután az A. alatti szerződésben ezekre nézve valamely előleges fizetési határidő megállapítva nincs, sem egyébként nem bizonyittatott, alperesek ez okon, mivel ez összegeket a kereset indításáig az óv lejárta előtt le nem fizették, szerződésszegőknek nem tekinthetők és ez alapon ellenök az A. alatti szerződés 18 ik §-ának szigora nem alkalmazható. Nem alkalmazható az, az 1876/77-ik téli favágásnak és fa-ár fizetésének elmulasztása miatt sem, mert a mint egyrészről a kihallgatott tanuk vallomásai a vágásra szánt erdőrész kijelölésének időpontjára ós évére nézve sem határozottak, ugy másrészről maguk felperesek erdőmesterük főesküjóvel is csak azon körülmény bizonyítására ajánlkoztak, hogy az 1 876/77-iki téli favágást erdömesterük meg nem tiltotta, tehát megengedte, minélf ogva nincs bizonyítva azon körülmény, hogy felperesek eleget tettek volna az A. alatti szerződós 3., 4., 7. pontjai szerinti kötelezettségüknek, melyek értelmében az emiitett évre szánt vágást 1876. október hóban kijelölni s alpereseknek a vágás foganatosítása végett átadni tartoztak, sem azt, hogy a megjelölt erdőrész átvételére alpereseket magán vagy birói uton felhívták és megintették volna, következőleg az 1876/77. évi vágás elmaradása nem tulajdonitható kizárólag alperesek mulasztásának. A fent megítélt 735 frt 20 kr tőkének 1878. január 1-től számítandó 6% kamatai feltótlenül megítélendők voltak felpereseknek, mert a kötbér meg nem ítéltetvén, az 1877. végén kétségtelenül lejárt ós fizetetlen fentebbi tőke késedelmi kamatja mint kárpótlás a következett év első napjától felpereseket megilleti. A 2940 frt faárra nézve az első bírósági elutasító ítélet helyben volt hagyandó, mert a szerződés szerint felpereseknek nem a kivágatlan, átadatlan s azért köböl szerint meg sem határozható fa árának megvételére, hanem arra volt kereseti joguk, hogy alperesek a kijelölendett erdörésznek, a prdts 385-ik §-a szerint foganatosítandó végrehajtás terhe alatt, kivágására a fa feldarabolása ós ölbe rakatására, a köb-ölrei kiszámítása után szerződésszerű vételárának megfizetésére és esetleg a kötbérben megszabott kártérítésre köteleztessenek. Mindkét fél felebbezésc folytán a magy. kir. Curia mint legfőbb ítélőszék 1880. decz. 20. 12371. sz. a. következőleg ítélt: Mindkét alsó bíróság ítélete részben megváltoztatik, s alpere-