Döntvénytár. A Magyar Kir. Curia Semmitőszéki és Legfőbb Ítélőszéki Osztályának elvi jelentőségű határozatai. XXVII. folyam (Budapest, 1882)

20 követelés valóságát beismerik, ennélfogva ezen két tétel vagyis öszszesen 735 frt 20 krban feltétlenül marasztalandók voltak. A 4. tétel alatt felszámított 300 db arany kötbérre vonatkozólag azonban, annak megfizetésében csak azon esetben marasztalhatok alperesek, ha beigazoltatik, miszerint az 1877. évre szerződésileg kikötött fa kiadása ós átvétele körül a szerződés általuk megszegetett, a mennyiben a telepesek földje után járó haszonbér fizetésének a kereset beadásáig történt elmulasztása, noha ez is az A. alatti szerződésen alapul, szerződésszegést még nem foglal magában, minthogy a szerződésben annak csak óvenkinti fizetése lévén kikötve, azt alperesek a kereset beadása után 1877. év végével is minden joghátrány nélkül fizethették volna le, s minthogy felperesek részéről azon körülmény, hogy a kérdéses vágás kijelölése körül őket mulasztás nem terheli, a per során mivel sem igazolták, a mennyiben a D. a. felperesi kérdőpontok nem a kérdéses 1877. évi vágás kijelölésérevonatkoznak és igy a tanuk vallomása figyelembe nem vétethetik, ezen döntő körülmény begyőzósóre a mindkét fél által H. Imre uradalmi igazgatónak megajánlott főeskü általi bizonyitás volt alkalmazandó, minélfogva alperesek ezen kötbér megfizetésében csakis ezon eskü letételének feltétele mellett voltak marasztalhatók. A megitélt tőke kamataiban szinte csak feltételesen voltak alperesek marasztalhatók, mert ha ezek a kötbérben marasztaltatnak, miután a kötbér természeténél fogva minden mellékkövetelést kizár, egyszersmind a kamatok megfizetésére is nem kötelezhetők, ós igy csakis azon esetben volt a marasztalás kimondható, ha az eskü le nem tétetik. Alperesek a fizetésre birtokaránylag feltétlenül voltak kötelezendők, mivel 1 -szór a birtokarány a keresetben előadatott, s az alperesek által nem kifogásoltalott, 2-szor mivel ezen tartozás néh. K. Ferencz halála után oly időből származik, midőn alperesek a szinóbányai vasgyárat mint tulajdonukat önmaguk saját javukra kezelik, tehát a kereseti követelés nem néh. K. Ferencz hagyatéka, hanem alperesek saját terhét képezvén, azért saját személyükben is vagyonokkal felelősséggel tartoznak. A kereseti zárkérelem 1. tétele alatt kö.vetelt 2940 frt keresetükkel felperesek feltétlenül el voltak marasztalandók, mivel fa ki sem vágatván, még mindig felperesek birtokában van, azért tehát vételárát követelni nem lehet. A perköltségek kölcsönösen megszüntetendők voltak, mivel felperesek követelésük nagyobb részével feltétlenül elutasittattak,