Döntvénytár. A Magyar Kir. Curia Semmitőszéki és Legfőbb Ítélőszéki Osztályának elvi jelentőségű határozatai. XXVII. folyam (Budapest, 1882)

8 zódó öngyilkossági elhatározás tevékeny ösztönzésére vezetendők vissza. Az orvosi szemle ugyan kétségtelenné teszi, hogy H. hulláján erőszak nyomai nem voltak. Ezzel ki van zárva annak lehetsége, hogy őt K. József és társai agyonverték, de ki van zárva az is, hogy a kútba dobták légyen ; mert ezen vádbeli cselekmény is ellentállást, védelmet tételezvén fel H. részéről, és erőszak nélkül véghez vihető nem lévén, az erőszak nyomainak H. hulláján okvetlenül látszaniok kellett volna. Még inkább támogattatik ezen felfogás a H. halálát közvetlenül megelőzött, és a fenforgó viszonyok mellett, a dolog mikénti lefolyásának legtermészetesebb magyarázatát nyújtó körülmények által. H. Imre maga vezette vissza vádlottakat a kettős kúthoz ; oda érkezve egyenesen a párkányhoz állott és itt tanúsított viselete, sírása, imádsága tagadhatlan nyilvánulását képezik oly egyén változhatlan elharározásának, a ki az élettel leszámolva, legvégső perczeiben az Isten irgalmáért esedezik, hogy kiengesztelődve a legfelsőbb bíróval, váljék meg az élettől és adja át magát a halálnak. Mindezt meg nem czáfolt bizonyítéknak kellett elfogadni arra nézve, hogy H. Imrének halála, nem az ő meggyilkolására szövetkezetieknek ezen szándékuk megvalósítására foganatosított cselekmény vagy cselekmények következménye volt, hanem, hogy az egy más okban t. i. öngyilkossági elhatározásban és ennek kivitelében s erre nézve nem a szövetkezetieknek, hanem csakis K. Józsefnek közreműködésében találja elhalározó okát. Ekként állván a dolog, nem lehetett vádlottakat, daczára a gyilkosság véghezvitelére kötött szövetségüknek ós daczára azon bűntett véghezvitelére foganatositott előkészületi cselekményeknek és daczára annak, hogy H. Imre épen azon időben, a melyre ők ennek megölését tervezték, nem természetes halállal mult ki, és hogy ők ennek kimúlásánál jelen volta'<, nem lehetett őket a gyilkosság bűntettében bűnösöknek kimondani, mert arra nézve, hogy a halált eredményezett külcselekményt ők hajtották végre, nemcsak hiányzik minden bizonyítók, hanem a bizonyítottnak elfogadott és a vizsgálat eredménye szerint valónak elfogadni kellett tényállás szerint az, hogy a halált eredményezett külcselekményt a szövetkezettek hajtották végre, teljesen ki van zárva. Ellenben igen is fenforog K. József, E. József, S. József és M. József ellen a B. T. K. 288. §-ában meghatározott szövetkezésnek