Döntvénytár. A Magyar Kir. Curia Semmitőszéki és Legfőbb Ítélőszéki Osztályának elvi jelentőségű határozatai. XXVII. folyam (Budapest, 1882)

9 büntette, minthogy arra nézve, hogy ezen vádlottak H. Imre meggyilkoltatását elhatározták ós ennek véghezvitelére előkészületi cselekményeket is foganatosítottak, mindegyiknek vallomása a többiekével összehangzó lévén, e cselekményekben az idézett törvényben meghatározott valamennyi ismérv meg van valósitva ; az pedig, hogy H időközben máskép mult ki, a megállapodáshoz ós az előkészületi cselekmények foganatosításához, mint egyedüli tényezőkhöz kötött büntettet nem szüutetvén meg : e tekintetben valamennyiüket bűnösöknek kellett itólni, annál is inkább, mert a másnak meggyilkolására irányzott szövetkezés az előbbi gyakorlat szerint súlyosabban büntetendő lévén, a B. T. K. 2. §-ának rendeletéhez képest a 288. §. volt alkalmazandó. De bűnösnek kellett itólni H. Imre halálát illetőleg K.Józsefet még a B. T. K. 282. §-ában meghatározott bűntettben is, mert habár H. Imre a vizsgálaton végigvonuló adatok szerint, életének öngyilkosság által való kioltását elhatározta, s habár előbbi czimboráival való találkozása után, azoknak a kúthoz vezetése alkalmával tanúsított magatartása az erős elhatározás és bátorság hiánya közötti küzdelmet tanúsítja, mindazonáltal a pálinka élvezete után czimboráinak visszavezetése a kúthoz, és ott tanúsított viselete és cselekményei az élettől való megválásnak komoly és elhatározott szándékára nézve semmi kételyt sem hagynak fen, mely körülmények egyszersmind elfogadható indokot képeznek arra nézve is, hogy K. József a halni készülőnek sírásában ós imádkozásában felhívást látott annak küzdelmei megrövidítésére és komoly, elhatározott akaratának teljesítésére. E szerint K. József ellen a B. T. K. 282. § ának esete is fenforegván, tekintettel arra, hogy az eddig fenállott gyakorlat más ember szándékos megölésének ezen és más eseteit nem különböztetvén meg, csakis a büntetésben tett különbséget ós ennélfogva a B. T. K ezen cselekményre nézve is enyhébb lóvén, a nevezett vádlott az utóbbi törvény rendelkezéséhez képest ezen bűntettben is bűnösnek volt kimondandó. E József, S. József és M. József a 282. §-ban meghatározott bűntettben mint segédek voltak bűnösöknek kimondandók, mert annak tekintetbe vétele nélkül, hogy ők H. Imrének öngyilkossági szándékát tudván, arról nemcsak le nem beszélték, hanem ellenkezőleg, minden kívánságának teljesítéséül, ezen szándékának megerősítéséhez járultak és K. Józsefet, a végzetes lökés megtevósóre egész majruktartásával bátoriták.