Döntvénytár. A Magyar Kir. Curia Semmitőszéki és Legfőbb Ítélőszéki Osztályának elvi jelentőségű határozatai. XXVII. folyam (Budapest, 1882)

258 IX. FEJEZET. A bünv. eljárás megindítását és a büntetés végrehajtását kizáró okok. 91. A magyar állam azon területein, melyeken az ausztriai büntető perrendtartás hatályban van, a sértettnek vagy károsultnak felebbezési joga ezentúl is ki van zárva; kivéve azon eseteket, melyekben a magy. B. T. K. szerint a bűnvádi eljárás csak a sértett vagy károsított indítványára inditható meg, a mennyiben az eljárás annak indítványára meg is szüntethető. — Ez ugy a bűntettekre és vétségekre valamint a kihágásokra nézve is áll, a mennyiben ujabb törvény, nevezetesen az 1880. XXXVIII. tezikk vagy a járásbíróság előtti büntető eljárást szabályozó miniszteri rendelet ellenkező vagy korlátozó rendelkezést nem tartalmaz. (Teljesülési megállapodás.) II. RÉSZ. XVII. FEJEZET. A rágalmazás és a becsületsértés. 10. A rágalmazás fogalmához külön gonosz szándék sem régibb törvényeink szerint nem kívántatott, a mint azt az 1715. 7-ik törvényezikknek 8-ik § a «si tamen per calumniam aut dolose aut malitiosc quemquam incurat» tanúsítja, sem a B. T. K. 258—260. §§-ai szerint nem kívántatik, minthogy ezek szerint csak az követeltetik, hogy a vád valótlannak bizonyuljon • mig azon esetben, ha valaki jobb tudomása ellenére tudva hamisan vádol, a 227-ik §. szerint súlyosabb beszámítás alá eső hamis vád bűntettének tényálladéka áll elő. — Nem a tett indító oka, hanem azon öntudat, hogy másoknak tisztelés és becsülés iránti jogai sértetnek meg, képezik az egyedül döntő jogi nézpontot, és valótlan ténybeli állitások terjesztése ellen a törvényadta védelem még akkor sem tagadható meg, ha valótlan állitások csupán könnyelműségből vagy meggondolatlanságból tétettek. . . . XVIII. FEJEZET. Az ember élete elleni büntettek és vétségek. 3. A ki azt, kinek komoly és határozott öngyilkossági szándéka előtte tudva vnn, látva annak az erős elhatározás és bátorság