Döntvénytár. A Magyar Kir. Curia Semmitőszéki és Legfőbb Ítélőszéki Osztályának elvi jelentőségű határozatai. XXVII. folyam (Budapest, 1882)

c225 elleni vétségben mondotta ki vétkeseknek, s ezért az elsőt 1 heti, a másodikat 1 havi s az utolsót 2 heti fogságra itélte. A kir. tábla 1880. június 14. a büntetés mérvére nézve megváltoztatta, s I. r. vádlottat 3, másodikat 6 és harmadikat 4 hónapi fogságra itélte ; mert a vádbeli cselekmény már minőségénél fogva súlyosabb beszámítás alá esik. A legfőbb ítélőszék a minősítés tekintetében mindkét alsóbir ítéletet megváltoztatván, vádlottakat a btk. 290. §-ban meghatároi zott gondatlanság által okozott emberölés vétségében mondotta k. bűnösöknek. Indokok : Vádlottak cselekménye a vizsgálati adatok szerint abban áll, hogy I. r. vádlott Sz. Mihály 4 éves fiát egy lakadalmas háznál, ahol szeszes italokat élvező nagyobb társaság volt együtt, senkinek gondjára különösen nem bizva, minden felügyelet nélkül hagyta ott, annálfogva a szülői köteles gondosságot elmulasztotta, 2. s 3. rendű vádlottak pedig, jóllehet tudniok kellett, hogy szeszes italoknak s különösen pálinkának minden mértéken tul élvezése, nemcsak egy gyenge gyermeknél, de még felnőtteknél is veszedelmet okozhat, a különben is már kicsapongó gyermeket, ahelyett, hogy az italt elzárták volna előle, több meghitelt tanú vallomása, sőt 2. rendű vádlott beismerése szerint is, még izgatták s nógatták arra, hogy igyék, még akkor is, amidőn az némely tanuk vallomása szerint undorodott az italtól: oly gondatlanságot követtek el, melynek káros következményeit belátniok lehetett s kellett volna. A vizsgálat további adatai pedig bizonyítékot szolgáltatnak arra, hogy a gyermek ennek következtében és épen 2. s 3. r. vádlott elbánásának befolyása alatt tökéletesen megrészegedett elannyira, hogy eszméletlenné vált; az orvosi lelet ós szakértői vélemény által pedig kétségtelenné van téve, hogy a halált előidéző okok közvetlenül a részegség ezen állapotából származtak; annálfogva a 4 éves Sz. Sándor halálát mindannyi vádlottak gondatlansága okozta, még pedig a 2. s 3. r. vádlottaké közvetlenül, 1. r. vádlotté pedig közvetve ugyan, de okozati egybefüggésben ; mert ha egy apa a dolgok természetes rendszerinti gondosságát el nem mulasztja: a 2-od s 3-ad rendű vádlottak gondatlanságának behatása megakadályoztathatott volna. Mindezeknélfogva miután egyfelől az ártani akarás szándoka, de másfelől a puszta véletlennek megállapithatása is ki van zárva, vádlottak a büntetőtörvénykönyv 290. §-ban meghatározott emberölés vétségében bűnösöknek kellett hogy tekintessenek s a fenforgó Döntvénytár XXVII. 0