Döntvénytár. A Magyar Kir. Curia Semmitőszéki és Legfőbb Ítélőszéki Osztályának elvi jelentőségű határozatai. XXVII. folyam (Budapest, 1882)

22á melyek már az alapperben felhozattak, de Ítélet alapjául nem védettek, részint olyanok, melyek nem oly nyomósok, hogy az alapperbeli Ítélet alapjául vett tényeken változtatnának s igy magát az alapperbeli ítéletet megdöntenék, következőleg ezen körülmények igazolására felhívott bizonyítékok sem jöhetnek figyelembe, mort azon kérdés, hogy kik voltak a lázári ügynökség tagjai, hogy a kereseti összeg készpénzben ki nem fizettetett, hanem elkönyvelés által egyenlittetett ki, s igy a 7. alatti nyugtatvány tartalma a valódi tényállásnak meg nem felel, a mikre nézve különben felperesek az FF. és 55. kérdőpontok igazolása szerint uj bizonyítékot fel nem hoztak, már az alapperben felhozva s a felek által megvitatva lett, de döntő körülménynek nem tekintetett, mert az erre vonatkozólag kifejtettek daczára kimondatott (az alapperben kelt 1482/878. sz. k. ítélő táblai és 538/878. sz. legfőbb itélőszéki határozatban), hogy a K. testvérek a 7. alatti nyugtában maguk elismerik, hogy az 1605 frt 67 krt tevő kárösszeget alperes társaság lázári ügynöke kezéből valósággal felvették, s erre nézve teljesen kielégíttettek, hogy pedig a lázári ügynökség és alperes közt az elszámolás miként történt? felpereseknek a nyugtázott összeg követelésére jogot nem ad ; mert azon körülmények, hogy a 7. alatti nyugta, sem a biztosítottak, sem K. László által kiállitva nem lett, hanem elkészítve aláírás végett küldetett meg, s hogy alperes a nyugtát nem a lázári ügynökségtől kapta meg, továbbá, hogy alperes társaság debreczeni főügynöksége a nyugta vétele után is készpénzbeli fizetésre kötelezte magát, nem oly nyomósak, melyektől az alapperbeli Ítélet megdöntését várni lehetne, a mint ezt felperesek magok is elismerik (válasz 2-ik lap), midőn az erre bizonyítékul felhozott tanuk kihallgatását feleslegesnek tartják, és kívánnák, hogy az ügy ezek mellőzésével döntessék el ; mert ha mindezen körülmények igazolva lennének is, az ügy állásán, az alapperben itólet alapjául vett tényeken mit sem változtatnának, mert az, hogy ki állította ki a nyugtát s alperes kitől kapta meg azt, teljesen közömbös, ha egyszer a nyugtán levő aláírás valódiságához kétség nem fér; debreczeni főügynökség fizetési ígérete pedig magában véve, ha felpereseknek különben követelése nincs, alperes kötelezettségét meg nem állapítja. Felperesek azon érvelését, hogy ha alperes felpereseknek mint károsoknak nem, de mint a lázári ügynökség tagjainak, kikkel el nem számolt tartozik a kereseti összeget megfizetni, figyelembe venni nem lehetett, mert ezzel felperesek a követelésnek egy uj jogalapját jelölték meg, az ujitott per azonban nem uj, hanem csak az alapperben felvett jogalapon dönthető el.