Döntvénytár. A Magyar Kir. Curia Semmitőszéki és Legfőbb Ítélőszéki Osztályának elvi jelentőségű határozatai. XXVII. folyam (Budapest, 1882)

209 viselet el nem vállalásáról idejében értesíteni elmulasztotta; tekin­tettel egyfelől arra, hogy ezen mulasztás irodai személyzetének hi­bájából jött közbe; tekintettel másfelől különösen arra, hogy épen nincs kimutatva, mintha ebből panaszlókra bármi hátrányos követ­kezés állott volna be, panaszlott ügyvéd mulasztása a kisebb beszá­mitás alá eső kötelességszegésnek lévén tekintendő : e miatt ugyanő ezennel megintetik. Panaszos czógnek felebbezóse folytán a legfőbb Ítélőszék fe­gyelmi tanácsa 1881. június 7. 183. szám alatt következő végzést hozott: A debreczeni ügyvédi kamara választmányának mint fegyelmi bíróságnak határozata megváltoztatik és T. Albert ügyvéd ugy H Tgnácz ügyvédjelölt ellen a fegyelmi eljárás elrendeltetik. Indokok : Mert azon, T. Albert ügyvéd részéről elismert tény, hogy panaszos czég részéről W. Samu hajdúszoboszlói kereskedő ellen 42 frt 20 kr. iránt indított végrehajtási ügyben előbbi képvi­seletére felkéretvén, azonnal, a mint ezen megkeresésről értesült, megbízatásának el nem fogadását az 1874. XXXIV. t. cz. 41. §-a ellenére, késedelem nélkül nem nyilatkozott, illetőleg ennek meg­történtét kellőleg nem ellenőrizte, még akkor sem, midőn W. Sá­muelné nevében, a végrehajtási foglalás ellenében panaszos állitása szerint igónykeresetét 1881. január 8-án már benyújtotta, ugy hogy panaszos csakis 1881. január 31-én levél által értesült megbízásá­nak el nem fogadásáról. Mert az, az itt elősorolt tények bebizonyítása esetére már nem a csekélyebb, hanem az ügyvédi rendtartás 68. és 69. §-aiban érin­tett kötelességszegések közé látszik tartozni. Mert továbbá ugyanazon kötelesség ellenes mulasztások közé sorozható H. Ignácz ügyvédjelölt eljárása is, ki főnöke utasításait, saját elismerése szerint nem teljesité, és végre mert ily körülmények között a panaszos tényállás bővebb megvizsgálása és kiderítése nem mellőzhető. 100. Lehetséges-e ugyanazon esetet a 279. és 281. §§. alá subsnraálni s nem zárja-e ki a 28!. ^-ban foglalt ténválladék fenforgása a 279. §. együttes alkalmazását? Vagv pedig csak azért szükséges a 281. §. alkalmazásánál a 279. §-ra is hivatkozni, mivel a 281. §-ban a ténválladék nincs teljesen körülírva s több tényálladéki mozzanat csak a 279. §-ból egé­szíthető ki ? (1881. május 17. 1668. sz. a.) A kecskeméti kir. törvényszék 1880. augusztus hó 13. gyil­kossággal vádolt Sz. Ferencz elleni bűnügyben következőleg itélt : Döntvénytár XXVII. 11

Next

/
Thumbnails
Contents