Döntvénytár. A Magyar Kir. Curia Semmitőszéki és Legfőbb Ítélőszéki Osztályának elvi jelentőségű határozatai. XXVII. folyam (Budapest, 1882)
200 havában a fentemiitett czégekhez leveleket menesztett, a melyekben ezektől majd keféket, bőröket, posztószöveteket (Lodenstoffe), majd ismét kézmüáru és divatczikkeket rendelt és igéri, hogy az áruk érkezte után azok értékét posta utján rögtön meg fogja küldeni, sőt a gyárosokat azzal kecsegteti, hogy ezen próba-megrendelé3 után még több megrendelésekre számithatnak. Igazolt ténykörülmény továbbá az is, hogy vádlott igéretét egyik esetben sem tartotta meg, hanem a hitelezők egy némelyikének a kereskedelmi szokásokkal meg nem egyező hosszú lejáratú váltókat küldött a hozzá érkezett sürgető levelek folytán, másokat üres mentségeket tartalmazó levelekkel kívánt megnyugtatni. Vádlott beismerésével bizonyittatik, hogy nyilt üzlet hiányában és állítólag az áruk rossz minősége miatt, az árukat apróbb parthiekban eladta és a vételárt, leszámításával azon 9 3 frtnak, mely összeget rajta a Budapesten személyesen jelentkező S. mint részfizetést megvett, saját és családja czóljaira fordította. Ezek ellenében igazoltatott továbbá, hogy vádlott üzleti tőkével egyáltalán nem birt, a mennyiben Bl. Adolf magánhitelezője részéről összes ingóságai már 1878. évi augusztus havában végrehajtásilag lefoglaltattak. Bebizonyított ténykörülmény végre, hogy vádlott említett irodáját 1879. évi január vagy február havában végkép odahagyta, a nélkül hogy tartózkodási helyét a házmesterrel tudatta volna, ugy hogy végrehajtás alkalmával az üresen talált iroda, lakatos közbenjötte mellett volt idegen kulcscsal felnyitandó. Ezen tényállásból a csalás bűntette megállapitandó volt, mert bővebb magyarázat nélkül is szembeötlő, hogy vádlott előtt más czól, mint minél több értéket magához ragadni, nem lebegett. Erre utal különösen nemcsak az, hogy vádlott mindenik gyáros irányában hason módon járt el, hanem különösen, hogy üzlettel sem birt, melyben árukat árulhatott volna, nem különben, hogy oly különnemű árukat rendelt, melyek egy üzletben elő sem fordulnak. Vádlott ebbeli gonosz szándékát igazolják a vizsgálati iratokhoz becsatolt levelek, melyek egyúttal a tévesztési eszközökül szolgáltak és többek között a napló 24-ik számához csatolt W. Alajoshoz intézett ebbeli levél, a melyben 20 tuczat borjubőrt rendel, mint gyorsszállitmányt küldendőt, holott vádlott maga beismeri, hogy nála semmi oly megrendelés nem tétetett, mi ezen sietséget és költséges szállítási módot megmagyarázhatóvá tenné, s egyebet nem bizonyít, mint hogy ekkor vádlott nagy pénzzavarban lehetett.