Döntvénytár. A Magyar Kir. Curia Semmitőszéki és Legfőbb Ítélőszéki Osztályának elvi jelentőségű határozatai. XXVII. folyam (Budapest, 1882)

201 Vádlott azon védekezése, hogy 300 frt tőkével birt volna, megczáfoltatik már azon ténynyel magával, hogy ő még a házbért sem fizette meg, és üzletébe is mi beruházásokat sem tett. Azon mentsége pedig, hogy az áruk minősége rossz volt, tehát azért kellett azokat kéz alatt veszteséggel eladogatni, figyelembe nem vehető, szemben vádlottnak azon leveleivel, melyekben ujabb áruküldeményeket sürget. Különben is vádlott azon jogával, hogy a rossz árukat a küldő rendelkezésére bocsájtotta volna, egyik esetben sem élt. A minősités tekintetében nem birhat befolyással azon tény, hogy vádlott márcz. 1 9., tehát akkor, midőn üzletével már teljesen felhagyott, minden vagyon nélkül volt, és ez okból a hitelezők által sem zaklattatott, maga ellen csődöt kért. a mennyiben az adott körülmények között eme csődkérésre más észszerű indok nem képzelhető, mint az, hogy vádlott cselekményének enyhébb minősítését érhesse el. Az anyagi igazság azonban ily alakszerűségeknek alárendelhető nem volt. A büntetés kimérésénél vádlott feddetlen előélete és a családjában előfordult betegségek enyhitő körülményül, terhelőül pedig figyelembe veendő volt, hogy a vádbeli bűntény által, (mint azt M. Ágoston a napló 6. sz. alatti vallomása bizonyítja) a honi kereskedelem hitele a külföld előtt messzebbre kiható módon csökkentetett. Vádlott azonnal letartóztatandó volt, mert sem vagyona, sem családja nincs, sőt a magyar nyelvet sem birja, tehát fenforog azon veszély, hogy vádlott, ki az utóbbi ok miatt Magyarhonban csak nehezen birna megélni, külföldre való szökés által a büntetés alkalmazását meghiúsíthatná. A kárban való elmarasztalás mint jogkövetkezmény ki volt mondandó, mert habár egynémely hitelező vádlottól váltókat bir is, az adott körülmények között nem volna igazságos őket költséges polgári perutra utasítani, a mennyiben vádlott részéről a kötelezettség nem kifogásoltatott. Vádlott felebbezése folytán a budapesti kir. itélő tábla 1880. deczember 7. 24497. sz. a. következő ítéletet hozott : Tekintve, hogy az elsőbirósági ítéletben a vizsgálat adataival megegyezőleg helyesen előadott tényálláshoz képest a vádbeli cselekvény ugy az elkövetés idejében fenállott jogszabályok, mint a B. T. K. 379-ik §-a szerint a csalás tényálladékát foglalja magában, e szerint pedig sem a cselekmény minősítésére, sem a büntetés