Döntvénytár. A Magyar Kir. Curia Semmitőszéki és Legfőbb Ítélőszéki Osztályának elvi jelentőségű határozatai. XXVII. folyam (Budapest, 1882)

15 tésénél közö3en közremüködöttekül terheltettek az ellenük emelt vádban. A btk. 116. § ában foglalt ezen intézkedésnek érvény volt szerzendő azért, mert az életbeléptetési törvény 7. §-a, a mig egyrészről az 1848-iki sajtótörvény hatályon kivül helyezett azon §-ai között, a melyek helyébe a btk. intézkedéseit lépteti, a megtorló eljárás megindítására vonatkozó 18., 19. ós 20. §-ait is felsorolja, másrészről kifejezetten megjelöli a btk. azon intézkedéseit is, a melyek a sajtóügyek birói ellátása körül irányadókul azért nem lesznek tekintendők, mert az 1848-iki sajtótörvény érvényben tartott §-aival ellentétben állnak. Minthogy pedig az életbeléptetési törvény ilyen, a btk. alapelveivel ellentótben álló és a jövőre is érvényben hagyni kivánt intézkedésekből csupán a fokozatos felelősséget tárgyazó intézkedéseket sorolja fel; másrészt pedig a megtorló eljárás megindítására vonatkozólag az 1848 iki sajtótörvényben foglalt rendelkezések helyébe hasonlóan a btk. intézkedéseit lépteti: az ugyanezen büntetőtörvényen alapuló vádinditvány visszavonására és a részleges visszavonásnak következményeire vonatkozó intézkedések is mórvadókul tekintendők. A magy. kir. Curia mint semmitőszék: Dr. A. Kálmán magánvádlónak semmiségi panasza elvettetik. Mert a panaszttevő magánvádló, egyik vádlott Sch. Ignácz ellen emelt vádját s keresetét 1881. február 17. 4188. szám alatt benyújtott kérvényében visszavonván, K. Kálmán második vádlottra nézve pedig a folyó évi márczius 5. 5652. szám alatt beadott kérvényéhez csatolt okmánynyal igazolva lévén, hogy ugyanazon magánvádló az ellene is indított sajtópert megszüntette s vádját visszavette, minthogy K. Kálmánnal együtt a magánvádló által az «Egyetórtés» és «Politisches Volksblatt» lapokban foglalt közleményekórt, tehát ugyanazon alapon s ugyanazon vétségért, még Bl. Lajos, Sch. György és K. János; Sch. Ignáczczal és K. Kálmánnal együtt pedig a «Kérelem)) czimü külön nyomtatványban foglalt sajtóvétségért, F. Ármin, K. János, K. József, K. Sándor és V. Sándor, és ugyan mindezen nevezettek mint közreműködők az 1880. évi november 5. 305. sz. a. beadott vádlevóllel együttesen ugyanazon vétségért s ugyanazon, t. i. a sajtótörvény 13. §-a szerinti első felelősségi fokozat czimén mint «szerzők» vétettek vád alá: előállott a büntetőtörvény (1878. évi V. t. cz.) 116. §-ának azon esete, miszerint a magánvádló ált.' 1 vádinditványának a közreműködők egyikére nézve törtónt visszavonása a többiekre nézve is az eljárás meg-