Döntvénytár. A Magyar Kir. Curia Semmitőszéki és Legfőbb Ítélőszéki Osztályának elvi jelentőségű határozatai. XXVII. folyam (Budapest, 1882)

16 szüntetését eredményezi. A büntetőtörvénykönyvek életbeléptetéséről szóló 1880. XXXVII. t. cz. 7. §-a ugyanis kifejezetten és világosan megjelölvén a sajtótörvény azon intézkedéseit, melyek helyébe a büntetőtörvénykönyv megfelelő intézkedéseit lépteti, és ismét azokat, melyeket azok közül jövőre is érvényben hagy: ilyenekül csupán a sajtótörvénynek a fokozatos felelősséget meghatározó 13. s 33. §-ait, továbbá a jelen kérdésben nem szereplő 14. §-t s a 17. §-t jelöli meg, mely utóbbiban nem egyéb mondatik ki, mint hogy a sajtóvétségek felett nyilvánosan esküdtszék itél s a minisztérium felhatalmaztatik, hogy az esküdtbiróságok alakítását és ugyan a büntetőeljárás elvei szerint eszközölje, minden más tekintetben pedig, és igy a vádnak visszavonására s a rész szerinti visszavonás következményeire nézve, a büntetőtörvénykönyv intézkedéseit tűzi ki jövőre irányadókul. E szerint tehát a büntetőtörvénykönyv 116. §-ában foglalt fentebb emiitett világos törvényszabály, a 115. §-ban foglalt összefüggő intézkedés daczára is, ezen törvény életbeléptetése óta, a sajtóügyekben is, melyek ugy ezen büntetőtörvény, mint a sajtótörvénynek hivatolt 17. §-a szerint büntetőjogi természetűek, ugy mint bármi más büntető ügyekben, a mennyiben ezek csak a magánfél indítványára indíthatók meg, s a mennyiben ez a sajtótörvény fentartott 13. s 33. §-aiban szabályozott fokozatos felelősség korlátai közt történik, kétségtelenül alkalmazandó, és miután a jelen esetben az összes együttesen vádlottak a felelősség ugyanazon fokán állanak s mindnyájan mint szerzők vétettek vád alá, a sajtótörvény neheztelt végzése azon részében, melyben a további eljárást nemcsak Sch. Ignácz és K. Kálmán ellenében, kikre nézve vádló a maga vádját kiegyezés folytán visszavonta, hanem az 1880. 305. sz. alatt beadott vádlevélben foglalt összes vádlottakra nézve megszüntette, a büntetőtörvény 116. §-a világos rendeletének mint határozottan rendelkező s magyarázásra nem szoruló és pedig nem eljárási, hanem anyagi természetű törvényszabálynak teljesen megfelelő, megsemmisíthető annál kevésbbé volt, mert ezen törvény mint későbbi az előbbi törvényes gyakorlatban s miniszteri rendeletekben foglalt összes szabályokat, a mennyiben ezek különösen fen nem tartattak, lerontja s illetőleg módosítja.