Döntvénytár. A Magyar Kir. Curia Semmitőszéki és Legfőbb Ítélőszéki Osztályának elvi jelentőségű határozatai. XXVII. folyam (Budapest, 1882)

181 A keresetnek ezen három irányát vizsgálva, a házi italra nézve a keresetnek hely adható nem volt azért, mert azon vád, hogy az 1872. és 1873. évben e házi italra tettleg nagyobb mennyiség fogyasztatott, mint az iparkönyvekbe kiadásba tétetett, részben csak más serházak fogyasztása után vont következtetésen, részben pedig csuk egyes tanuk vallomásán alapul, a mi azonban a törvény által megkívánt bizonyítékot helyre nem állítja, annál kevésbbé, mert a kihallgatott tanuk az 1874.. 1875. és 1876. években a házi italra tettleg felhasznált és a serkiadási lajstromokban is ahhoz képest elszámolt mennyiséget tartván szem előtt, vallomásukat ezen utolsó éveken át szerzett tapasztalatokra fektették, és mivel különben is azon körülményből, hogy az 1872. ós 1873. években a házi italra elfogyasztott sermennyiségnél netalán csekélyebb mennyiség tétetett volna kiadásba, az, hogy ezen csekélyebb elszámolás szándékosan történt, vagyis adózatlan sernek termelése és eltitkolása, arra való más adatok és bizonyítékok nélkül nem következtethető, nem pedig azért, mert a pénzügyi törv. és szab. 7. füz. 67. § ának végpontja szerint a házi szükségre szánt ser legkésőbb a napi munka berekesztése után a kiadási iparkönyvbe bejegyzendő és mivel a napi szükséglet is a munkások számához képest különböző lévén, a házi ital számmüveletek alapján altalánosságban meg nem határozható, és mivel a törvény most hivatkozott rendeletéhez képest a házi italra megkivánt mennyiség ép ugy mint maga a serfőzet ellenőrzendő lóvén, e tekintetben az egész idő alatt az ellenőrző közegek által legkisebb észrevétel sem tétetett. A mennyiben azonban az elfogyasztott mennyiségnél csekélyebb mennyiség jegyeztetett volna be, az arra való tekintettel, hogy szándékos eltitkolásra, hamis lajstromvezetés elrendelésére, vagy ily intézkedés megtételére vonatkozó bizonyitéknak elfogadható adat fel nem merült, csakis a lajstromvezetők gondatlanságából keletkezett hibás könyvvezetésnek tulajdonítandó. Még kevésbbé vétethetik megállapítottnak a serapadásra vonatkozó vád a pénzügyi törv. és szab. 7. füz. 67. §-ának azon rendelkezése mellett, «hogy az apadás és fogyasztás is, melynek a munka alatt álló ser ki van téve, bejegyzendő azon naptól és azon mértékben, a mikor és a mint az bekövetkezett)). Tekintve, hogy a serkiadási lajstromokban az apadásra bizonyos mennyiség bejegyezve és elszámolva találtatik, tekintve, hogy a sertermelés terén más serházak után merített tapasztalatokból és a sererjedzési vegytan tudományos elveinek egybevetéséből vont