Döntvénytár. A Magyar Kir. Curia Semmitőszéki és Legfőbb Ítélőszéki Osztályának elvi jelentőségű határozatai. XXVII. folyam (Budapest, 1882)

185 azon következtetés, miszerint az elszámolt serapadás a valóságnak azért nem felel meg, mert a tapasztalat és a tudományos elvek szerint a minimális apadás 2V2°/o-ot tesz ki, a törvénynek fent hivatkozott határozott rendelkezése mellett azért nem fogadható el, mert a törvény minimalis százalékot meg nem határoz, a mint ezt az 1857. április 18. 2029 — 35. sz. a. kelt pénzügyminiszteri rendelet is világosan kimondja, és mivel a most hivatkozott rendelet egyben azt is tartalmazza, hogy csakis az ellenőrző közegek feladatához tartozik, hogy ellenőrizzék azt, miszerint minden egyes serfőzetnél a valóságos apadás számoltassák el és tótessék kiadásba ; tekintve végre, hogy sem a vizsgálat alkalmával, sem a vádkeresetben fel nem hozatott, hogy 1870. évtől kezdve 187 6. évi deczember 13-ig az ellenőrzést eszközlött pénzügyi közegek részéről az apadás elszámolására nézve észrevétel tétetett volna, de ugyané közegek hivatali mulasztással sem terheltetnek, ebből tehát okszerűen ós szükségképen az következtetendő, hogy az apadás a tettleges mértékben a valóságos apadáshoz képest jegyeztetett be, és ugyanazért a vizsgálatnak a serapadásra vonatkozó kiterjesztése törvényes alappal nem birván, az e tekintetben az egyes évekre számmüveletek alapján vádlott terhére rótt mennyiségek egyszerűen mellőzendők voltak. Elesvén tehát ugy a házi italra, mint a serapadásra felszámított sermennyiségek, és ennélfogva elesvén az e tekintetben vádlott terhére rótt állítólagos adózatlan sertöbblet, hátra marad még a lefoglalt kereskedelmi üzleti könyveknek, egyes könyvszámláknak, saldi contóknak, bárczák, bárczanyugtáknak és A. Ferencz vádlott által S. Lipót mint Dr. Antal főkönyvvezetójéhez intézett levelekhez csatolt könyvkivonatoknak, a serkiadási lajstromokkal történt összehasonlítása alapján az elévülés alá nem eső időre kimutatott sertöbbletnek elbírálása, és meghatározása annak, vajon A. Ferencz vádlott a vád tárgyát képező eme cselekményre nézve mint bűnrészes vádolható-e ? E tekintetben mindenekelőtt kiemelendő, hogy el nem fogadható az elsőbirói ítélet azon indokolása, hogy az 1842-ki harminczadutasitás ól 9. §-ának a részességre vonatkozó határozatai a serjövedéki kihágásoknál nem volnának alkalmazhatók, egyáltalán nem, de különösen oly jövedéki kihágásoknál nem, melyeknek tárgyát, mint a fenforgó esetben a pénzügyi tv. és 6zab. 7. füz. 85. §. 6. pontjának határozata képezi. El nem fogadható ezen indokolás azért, mert annak kimondása, hogy ily jövedéki kihágásoknál csak a tettes vonható felelős-