Döntvénytár. A Magyar Kir. Curia Semmitőszéki és Legfőbb Ítélőszéki Osztályának elvi jelentőségű határozatai. XXVII. folyam (Budapest, 1882)
180 főbb Ítélőszék 1881. évi márcz. 21. 199. szám alatt következő Ítéletet hozott: A másodbirósági itélet indokolásánál fogva helybenhagyatik. 82. Az ügyvédi kamara a fegyelmi iigvekben az 1874. XXXH. t. cz. értelmében nem mint „választmány", hanem mint „fegyelmi bíróság" határoz és azért határozataiban általa ezen minősége kitüntetendő. (1881. márcz. 24. 108. f. sz. a.) A debreczeni ügyvédi kamarának választmánya R. Jakab debreczeni ügyvéd elleni panaszos ügyben, panaszlottnak és a kamarai ügyész meghallgatása után 1881. február 6. 126. sz. a. következő határozatot hozott: A panasz mint alaptalan elutasittatik, azonban panaszlott azon kérelmének, hogy panaszlónak hamis vádaskodásérti megfenyittetése végett az iratok a fenyitő bírósághoz áttétessenek, hely nem adatik. Indokok: Mert panaszlott ügyvéd panaszlónak A. Lajos és Márton elleni perében a végrehajtás foganatosítása körül, az igazoló nyilatkozata mellett bemutatott ományok tanúsága szerint egészen szabályosan járt el, a végrehajtás panaszló megbízottjának Br. Sámuelnek ós közbenjöttével eszközöltetett, és az, hogy panaszlónak jelen volt megbizottja, vagy később panaszló a lefoglalt tárgyaknak szoros zár alá vételét és elszállittatását kívánta s panaszlott ügyvédet ez irányban utasitotta volna, igazolva nem lévén, panaszlott ügyvédet nem lehet okolni sem a miatt, hogy a lefoglalt tárgyak egy része a később elhalt A. Lajos által elsikkasztatott, sem a miatt, hogy panaszló követelése behajthatatlanná vált, sem végre a miatt hogy a lefoglalt tárgyak egy része igényper folytán a birói zár alól feloldoztatott, mely utóbbi eredmény különben a szoros zár alkalmazása mellett is bekövetkezhetett volna. E szerint panaszlott ügyvéd irányában semmi oly tény vagy mulasztás, mely fegyelmi eljárást vonhatna maga után, igazolva nem lévén, a panasz mint alaptalan elutasítandó volt. Panaszlott ügyvéd azon kérelmének, hogy az iratok a fenyitő bírósághoz áttétessenek, azért nem volt hely adható, mert ily eljárás hivatalból nem indítható s panaszlottnak módjában áll, ide vonatkozó netaláni sérelmének orvoslását a bíróság utján eszközölni. Panaszos K. Lipótnak felebbezése folytán a magy. kir. Curia mint legfőbb Ítélőszék fegyelmi tanácsa 1881. márcz. 24-én 108. f. szám alatt következő határozatot hozott:
