Döntvénytár. A Magyar Kir. Curia Semmitőszéki és Legfőbb Ítélőszéki Osztályának elvi jelentőségű határozatai. XXVII. folyam (Budapest, 1882)
153 pénzösszegből 20 frt ezen alperesi töke törlesztéséül, és 80 frt esedékes folyó kamatul, minden egyéb fizetéseiktől függetlenül fizetett alperesnek. Továbbá, hogy ezen 100 frt oly önálló fizetési összeg volt, mely a C. ós D. alatti alperesi kamatnyugtákban elismert összegekkel nem ugyanazonos. Indokok : Alperes a felperesi keresethez eredetben csatolt fizetési nyugtákat saját tónyeinek elismervén, az alzálogjog tulajdonosi nyilatkozatokat, illetve törlési engedélyeket pedig érdemileg nem kifogásolván s felperesek, különösen az 0. alatti felmondással fizetésre kényszeríttetvén, jelen Ítélet első része szerinti rész-zálogjog, tekintve alzálogjogok törlése feltétlenül, a B. alatti postautalvány! föladóvevény szerinti 100 frt fizetése illetőleg beszámítása tekintetében pedig ép alperes ajánlván oda felpereseknek a főesküveli bizonyítást, mit felperesek a fentirt értelemben elfogadván, s alperesnek erre vonatkozó vitatása irányában, a bizonyítás terhe első sorban felpereseket illetvén, felpereseknek e részben a főeskü oda ítélendő volt. Alperesnek felebbezóse folytán a budapesti m. kir. ítélő tábla 1880. nov. 16. 44149. sz. a. következő ítéletet hozott: Az elsőbiróságnak fenti számú ós keletű ítélete helybenhagyatik. A mi a kérdéses 100 frtnyi fizetési részletet illeti, a C. D. alatti nyugtákkal szemben, melyekben alperes az illető összegeknek, az okiratok kiállításakor kamat fejében törtónt felvételét elismeri, őtet illeti abbeli állításának bebizonyítása, hogy ezen nyugták kiállításakor a B. szerint előzőleg postautalványnyal küldött 100 frt is beszámíttatott. Miután azonban az általa raegkisérlett tanubizonylat eredményre nem vezetett, a mennyiben W. Mihály ós neje a 2. és 3. kérdőpontokra adott válaszuk szerint nem birnak tudomással a felől, hogy alperes a kérdéses időben Sziget-Újfaluban volt, s felperessel a köztük fenforgó kölcsonügyben értekezett, s mégis a 4 ik kérdőpontra adott feleletükben alperesnek ez alkalommal felpereshez intézett szavairól állítólag emlékeznek, következve ellentétesen vallanak, vallomásuk tehát, a melyre vonatkozó jegyzőkönyv aláírását különben is megtagadták, figyelembe nem jöhet, ennélfogva alperes azt, hogy a per kimenetele e részben az általa kinált és felperes részéről elfogadott főeskütől tétetett függővé, jogosultan sérelmül nem panaszolhatja. Alperesnek felebbezóse folytán a m. kir. Curia mint legfőbb ítélőszék 1881. april 12. 1472. sz. a. következő ítéletet hozott :
