Döntvénytár. A Magyar Kir. Curia Semmitőszéki és Legfőbb Ítélőszéki Osztályának elvi jelentőségű határozatai. XXVII. folyam (Budapest, 1882)

132 «hogy alperes irni nem tud,» nem f'elebbeztetvén, ez irányban az első birósági ítéletet érintetlenül hagyni. Miután másrészről alperes határozottan tagadta, hogy R. Sámuelt a váltónak nevébeni elfogadására megbízta és csak azt ismerte be, hogy a váltóra neve mellé kézjegyét tette; felperes az elfogadás iránti megbízást az alperesnek kínált esküvel kivánta bizonyitani. Tekintve azonban, hogy a váltó tartalma által alperesi védekezés megczáfolva nincs, mert a váltón R. Sámuel csak mint névaláiró szerepel, mely minőség a váltó elfogadása iránti meghatalmazást magában nem foglal; tekintve továbbá, hogy alperes a vitatott ténykörülménynek eskü által bizonyítását ellenezte, a váltó-eljárás 29-ik §-a értelmében az eskü ezen körülményre megítélhető nem volt. Felperesnek felebbezése folytán a magyar kir. Curia mint. legfőbb ítélőszék 1881. april hó 12. 155. szám alatt következő ítéletet hozott: A budapesti kir. itélö tábla ítélete helybenhagyatik. Indokok: Miután kétségbe vonva nem lett, hogy a kereseti váltón látható elfogadvány 1877. évi január 1-seje, vagyis az 1876. XXVII. törvényczikk hatályba lépte előtt vezettetett a váltóra, kétségtelen hogy a fenforgó kérdés elbírálásánál az 1840. XV-ik törvényczikk veendő alkalmazásba. Ezen t. cz. I. R. 14. §. h) pontja értelmében irást nem tudók, váltókötelezettséget nem vállalhatnak. Ezt figyelembe véve, az ügy állása szerint az egyedüli döntő körülményt az képezi: tud-e alperes irni vagy nem? Mert ha alperes a neki ezen körülményre odaítélt nemleges főesküt leteszi és igy bizonyítva leend, hogy irni nem tud, ebből felperes elutasitása szükségkép folyik és egészen lényegtelenné válik azon körülmény: megbizta-e alperes R. Sámuelt a kereseti váltón levő elfogadványra vagy nem. Mint ebből kilátszik, az irni nem tudás, az elfogadványra való meghatalmazást kizárja, minél fogva mindkét körülmeny egy főeskübe különben sem lett volna foglalható. így tehát a főeskü szövegének a meghatalmazásra vonatkozó része mint össze nem egyeztethető és jelen esetben különben is lényegtelen, helyesen mellőztetvén : a másodbirósági ítéletet helybenhagyni kellett.