Döntvénytár. A Magyar Kir. Curia Semmitőszéki és Legfőbb Ítélőszéki Osztályának elvi jelentőségű határozatai. XXVII. folyam (Budapest, 1882)

108 A bpesti kir. tábla 1880. június 2-án 7058. sz. a. következőleg itélt: Az első bíróság ítélete indokaiból s még azért is helybenhagyatik, mert a telekkönyvi rendtartás 148. §-a szerint csak azon fél van jogosítva eredeti érvénytelenség indokából törlési keresetet indítani, a ki nyilvánkönyvi jogaiban sérelmet szenvedett, felperes azonban a kérdéses ingatlanra vonatkozólag elsőrendű alperes tulajdoni jogának bekebelezése előtt nyilvánkönyvt joggal nem bírt ; mert továbbá azon esetben is, ha I. r. alperes a felperes ós II. r. alperes közötti adásvevés állítólagos létrejöttéről tudomással bírt volna, ez a közötte s II. rendű alperes között később létrejött adásvételi szerződés érvényére azért nem birna befolyással, mivel felperes feltéve, hogy az ingatlant csakugyan megvette volna, a tulajdonjogi bekebelezés hiányában csakis II. r. alperes elleni személyes jogot nyert, de nem szerezte meg egyszersmind az ingatlanra vonatkozó dologbani jogot is; elsőrendű alperes tehát másodrendű alperessel, kinek dologbani tulajdonjoga a telekkönyvben érintetlenül állott, ezen jog átruhuzása iránt annál érvényesebben szerződhetett, mert az osztr. ált. polg. törvénykönyvnek jelenleg is hatályban levő 440. §-a világosan rendeli, hogy azon esetben, ha a tulajdonos ugyanazon ingatlan dolgot két különböző személynek engedte át, az azt illeti, ki a bekebelezést előbb kérte. A legfőbb ítélőszék 1880. decz. 1-én 9434. sz. a. ekként itélt: Tekintve, hogy a telekk. rend. 148. §-a szerint törlési keresetet a megtámadott bekebelezés által jogaiban sértett mindenik fél indíthat, arra való tekintet nélkül, akár birt ezen bekebelezés előtt nyilvánkönyvi joggal akár nem, a bpesti kir. ítélő táblának ítélete, az első indok kihagyásával egyéb felhozott indokaiból helybenhagyatik. 45. A csödválasztmány nincsen jogosítva perügyelönek a csődtömeg activ pereiben felmerült munkadíjait és költségeit megállapítani és utalványozni; perügyelö részére csakis egy megfelelő összegnek elölegképeni kintalványozását hozhatja javaslatba. (1880. okt. 18. 823. sz. a ) Vb. M. J. csődválasztmánya a perügyelőt oda utasította, hogy a tömeg aktiv követeléseit per utján hajtsa be, s minthogy ezen követelések között volt egynehány bagatell-követelés is, ezek tekintetében átalány díjazást kötött ki. A csődbíróság a csődválasztmány ezen határozatát jóváhagyólag tudomásul vette.