Döntvénytár. A Magyar Kir. Curia Semmitőszéki és Legfőbb Ítélőszéki Osztályának elvi jelentőségű határozatai. XXVII. folyam (Budapest, 1882)

97 elmarasztalni kellett, mert I-ső rendű alperes 1877. január 10. kelt levelében beismeri, hogy felperes a szóban forgó szerződésnek eleget tett és mert az O. helyesebben M. betűvel jelzett, felpereshez intézett levélben arról, hogy a kéreg rossz volna, említést sem teszen. A felperes által keresetbe vett összeg 10 frttal volt lejebb szállítandó, mert felperes a Királymezőről szállított kéregért fizetett összeget helytelenül számította 2361 frt 5 krral, ezen összeg ugyanis az L. alatti számla szerint 2371 frt 5 krt teszen. Alperesek felebbezése folytán a budapesti királyi itélő tábla 1880. okt. 26. 2796. szám alatt következő ítéletet hozott : Az eljáró bíróság ítélete raegváltoztatik és felperes keresetével mindkét alperes irányában elutasittatik. Indokok : Felperes az A. a. melléklet szerint a kérdéses fakéreg szállítása iránt Il-od rendű alperessel H. Adolffal szerződvén, és I-ső rendű alperes a szerződés megkötésénél és az ügylet lebonyolításánál a kereseti előadás szerint is csak mint Il-od rendű alperes meghatalmazottja járván el, miután a kereskedelmi törvény 49. § a hasonlatosságánál fogva, azon ügyletek által, melyeket a meghatalmazott a meghatalmazásnak megfelelöleg megbízója nevében köt, harmadik személyek irányában kötelezve a megbízó lesz és a meghatalmazott és harmadik személyek között a megkötött ügyletből sem jogok sem kötelezettségek nem keletkeznek, más kereseti alapot pedig felperes I-ső rendű alperes ellen fel nem hoz, felperest ezen alperes irányában keresetével már ez okból elutasítani kellett. De el volt felperes utasítandó Il-od rendű alperes H. Adolf irányában is, mert az elleniratban tett azon előadás valóságát, hogy az L. alattiban terhére kitüntetett 284 frt 70 kr. tartozást részben váltóval részben pedig készpénzzel kifizette, válaszában nem tagadván, az a prdts 159. §-a értelmében bebizonyitottnak tekintendő és mert megtévesztést nem is állító felperes az L. alatti számla kiegyenlítése által annak tartalmát ugy a benne kitüntetett fakéregmennyisóg, mint az ott előforduló levonások tekintetében is helyesnek elfogadta. Felperesnek felebbezése folytán a m. kir. Curia mint legfőbb ítélőszék 1881. márczius 22. 156. sz. a. következő ítéletet hozott: Tekintve, hogy felperes válaszában kétségbe sem vonta s igy hallgatag beismerte Il-od rendű alperesnek azon állítását, hogy az L. szerint kimutatott tartozását felperes részére részint váltóval, részint készpénzzel kiegyenlítette, mely beismeréséből pedig okszerüleg következik, hogy az L. alattiban már kitüntetett levonásokba belenyugodott ; Döntvénytár XXVII.