Döntvénytár. A Magyar Kir. Curia Semmitőszéki és Legfőbb Ítélőszéki Osztályának elvi jelentőségű határozatai. XXVII. folyam (Budapest, 1882)

A dolog ily állásában a leltár helyességét vagyis a kérdéses fekvőségek hagyatéki minőségét bizonyítottnak kell tekinteni a ennek alapján a kért birtok-kiigazitá-mak annyival inkább helyet kellett adni, mert azon ellenvetés, hogy érintett Ítélet, többi alperesekkel mint perben nem állott személyekkel szemben kötelező erővel nem bir, figyelmet azért nem érdemel, mert ők a fekvőségek hagyatéki minőségét a hagyatéki eljárás rendén nem is vitatták, a helyszínelés által pedig mi jogot sem nyertek. A perköltség kölcsönösen megszüntettetik. Alperesnek felebbezése t'olytán a tnagy. kir. Curia mint legfőbb Ítélőszék 1881. február hó 21. 10309. szám alatt következő ítéletet hozott: A marosvásárhelyi kir. ítélő táblának fentidézett keletű és számú ítélete megváltoztatik és a perköltség kölcsönös megszüntetése mellett az elsőfolyamodásu bíróság ítélete hagyatik helyben. Indokok: Felperesek a somosdi 163. és 199. számú telekjkönyvekben foglalt ingatlanokat kiskorú Sz. Imre képviseletében, kiigazítás utján azon alapon kérik Sz. Imre hagyatéka nevére egy újonnan nyitandó telekjkönyvbe átvezettetni, mert elsőrendű alperes a higyatéki bíróság által perre utasíttatván, a kérdéses ingatlanokhoz való tulajdoni jogát a B. és C. alatti ítéletek szerint nem igazolta. Tekintve azonban, hogy a B alatti ítélet tartalmából az tetszik ki, hogy I-ső rendű alperes özv. Sz. Elekné, keresetével azért utasíttatott el, mert a hagyatéki ingatlanokhoz kizárólagos jogot tartott, s e szerint csak a kizárólagos tulajdon iránti keresetének nem adatott hely. Miből viszont nem következik, hogy azok néhai Sz. Imrét illették kizárólagos jogon. Tekintve, hogy a C. alatti legfőbb itélőszéki itélet szerint az úgy érdeme, mint nem neheztelt, a felülvizsgálat tárgyát nem képezte, a mennyiben az csak a perköltségek iránt nyert elintézést, az elsőbiróságnak B. alatti ítéletét helybenhagyó s a hivatalból felterjesztett periratok közt látható kir. itélő táblai Ítéletnek indokaiból pedig az tűnik ki, hogy néhai Sz. Imre a halála után felvett leltári ingatlanokat anyjával az első r. alperessel közösen birta és használta, mely kijelentés támogattatik az ugyanott 1868. évi május 13-án telvett jegyzőkönyvben megnevezett tanuk vallomásai által is. Tekintve hogy felrfereseknek ezen kiigazítási perben kötelességük lett volna, bizonyítani, miszerint a somosdi 163. ós 199. sz.