Döntvénytár. A Magyar Kir. Curia Semmitőszéki és Legfőbb Ítélőszéki Osztályának elvi jelentőségű határozatai. XXVII. folyam (Budapest, 1882)

79 utján átjegyeztessenek, alperesek pedig kötelesek megfizetni a perköltségeket, elutasittatnak. Indokok : Felperes igényét csak arra állapithatja, hogy özv. Sz. Elekné Sz. Imre halála után tartott hagyatéki eljárás rendén az igénybe vett íékvőségekre nézve perre utasíttatván, pervesztes lett, de nem igazolják, hogy ők vagy Sz. Imre hagyatéka a helyszíneléskor vagy legalább egykor az átjegyzendő ingatlanok tettleges birtokában voltak, a befektetett Ítélet pedig legjobb esetben csak özv. Sz. Eleknével szemben birhat hatálylyal, és ez ellen is csak azt igazolja, hogy nem Sz. Elekné a kérdéses fekvöségek tulajdonosa, a többi alperesek ellen pedig netn lehet irányadó, és avval azon irányadó és felperes kívánalmával szükséges birtok. vagy tulajdonhozi czimet vagy a birtok szerzését nem tanúsíthatja. Felperesek felebbezóse folytán a marosvásárhelyi kir. itélő tábla 1 880. július 16. 1659. sz. a. következő Ítéletet hozott: Az elsőfolyamodásu kir. törvényszéknek mint telekkönyvi hatóságnak idézett keletű és számú Ítélete megváltoztatik és a kereseti kérés értelmében a somosdi 199. sz. tjkönyvben A + 404. stb. foglalt fekvöségek az özv. Sz. Elekné P. Mária, Sz. Juliánná stb. fentebbi számú tjkönyvből ós nevéről a somosdi 1 63. sz. tjkönyvben A + 2126. stb. szamok alatt foglalt fekvöségek, Sz. Elek és neje P. Eszter fennebbi számú tjkönyvből és nevéről le-, és mindezek Sz. Imre hagyatéka nevére egy újonnan nyitandó tjkönyvbe kiigazítás utján átjegyeztetnek. Indokok : A hivatalból befektetett és betekintett hagyatéki iratokból kitűnik, hogy a kérdéses fekvöségek néhai Sz. Imre hagyatéka gyanánt leltároztattak. miáltal egyszersmind az is vélelmeztetek, hogy azok az örökhagyó birtokában voltak, kitűnik továbbá az, hogy első alperes özv. Sz. Elekné a leltár hagyatéki minőségét megtámadta, minek folytán ő, állításának bizonyítására, a törvény iendes útjára utasíttatott. Alperes Sz. Elekné feladata leendett volna tehát, azon álli'ását, hogy a kérdéses fekvöségek nem Sz. Imre hagyatékát képezték és így helytelenül lettek hagyatéki vagyon gyanánt leltározva, jogérvényes bírói ítélet által igazolni. Első alperes azonban azt a jelen per rendén nemcsak nem igazolta, sőt ellenkezőleg felperes a befektetett s nem kifogásolt legfőbb bírósági Ítélet által bizonyította, hogy nevezett alperes a jelzett arányú kereseteivel mindhárom bíróság által, tehát végérvényesen elutasittatott.