Döntvénytár. A Magyar Kir. Curia Semmitőszéki és Legfőbb Ítélőszéki Osztályának elvi jelentőségű határozatai. XXVI. folyam (Budapest, 1881)

45 előleg átadására a csődválasztmány utasíttassák, megjegyeztetik, hogy a számadások gyors megvizsgálása iránt, f. évi november 19., intézkedés már megtörtént. A szükséges perügyelői költség és dij-előleg iránti intézkedés tételére pedig a csődválasztmány önállólag hivatva lévén, folyamodó perügyelő ebbeli kívánságával oda utaltatik. Miről a csődválasztmány és az újonnan kinevezett 2 ik perügyelő is értesittetik. A csődválasztmány részéről beadott felebbezése folytán a budapesti kir. itélő tábla 1880. január 20. 201. sz. a. következő végzést hozott : Az eljáró kir. törvényszéknek fentebbi koletü és számú Ítélete végzése, nem felebbezett részében érintetlenül hagyatik. Egy második perügyelö kinevezésére vonatkozólag felebbezett részében pedig megváltoztatik és perügyelö ez iránti kérelmének hely nem adatik, mert a neheztelt intézkedés a csődtörvény 11 -ik §-ának rendeletébe ütközik. Mert továbbá a perügyelőnek jogában áll ugyan hivatalos teendői egy részével saját felelőssége mellett esy más ügyvédet megbízni, de a csődtömeg jogi képviselete, két egyén között a csődtörvény szerint meg nem osztható. P. István perügyelőnek ezen végzés elleni felebbezése folytán a m. kir. Curia mint legfőbb Ítélőszék 1880. június 21. 366. sz. a. következőleg végzett: A kir. itélő tábla végzése, indokolásánál fogva, helybenhagyatik. 26. Az elévülés bűnügyekben mindig, teliát azon esetben is hivatalból figyelembe veendő, ha a vádlott, illetőleg vádlottak az elsőbiróság által a közbejött elévülés mellőzésével hozott határozatban megnyugodtak és érdekükben a királyi ügyész sem felebbezett. (A budapesti kir. itélő tábla teljes ülési megállapodása.) (1880. szept. 20. 23812. sz. a.) Mert a bűntettek s vétségekről szóló magyar büntető törvénykönyv 105. és 106. §§-ai szerint az elévülés a bűnvádi eljárást kizárja és a törvénynek ezen parancsoló intézkedése a bírót az elévülésnek hivatalból leendő figyelembe vételére kötelezi; az elévülés alapját főleg azon elv képezi, hogy a feledékenységbe ment büntetendő cselekmény megtorlása feleslegessé vált, tehát oly intézmény alkalmazásba vétele, melynek alkotásánál a