Döntvénytár. A Magyar Kir. Curia Semmitőszéki és Legfőbb Ítélőszéki Osztályának elvi jelentőségű határozatai. XXVI. folyam (Budapest, 1881)

41 tetvén, felperes arról, hogy a vételárra nézve mily megegyezés jött létre, közvetlen tudomással nem bírhat. Ezek szerint felperest követelése összegének nem bizonyítása indokából keresetével elutasítani kellett. A legfőbb ítélőszék következőleg ítélt: Mindkét alsóbirósági itélet megváltoztatásával, ha alperes föesküt tesz arra, hogy a kérdéses rizsáruknak ára 100 kii. 27 német márkában ki nem alkudt itott, s hogy az összeg utáni V4°/o telepítési költség őt nem terheli, mert ki nem köttetett, hogy a megfelelő árösszeg Schr. M. czégnél 3 hó múlva fizetendő, ez esetben felperes keresetével elutasittatik stb. stb. Indokok: Jóllehet a valódiságára nézve kétségbe sem vont A, okirattal bizonyítva van (perr. 166. §.), hogy alperes az 50 csomag rizst megrendelte; jóllehet továbbá a rizsnek meg nem érkezését ós át nem vehetésót nem is állító alperes azon kifogása, hogy a rizst át nem vette, teljesen lényegtelennek tekintendő akkor, midőn az kétségbe sem vonta felperesnek azon kereseti állítását, hogy A. szerint megrendelt rizs a B. factura mellett hozzá elküldetett; azt pedig nemcsak nem bizonyította, de nem is állította, hogy felperesre nézve teljesítési helyül nem a vasútra feladási hely, hanem alperes lakhelye tekintendő, hová t. i. a fuvarozásnak történnie kellett; és hogy e szerint a veszély, mely az árut fuvarozás közben netán érhetné, felperest terheli ; az által pedig, hogy a megrendelt árut a teljesítés helyén alpereshez leendő fuvarozás végett vasútra feladta, felperes kötelezettségének teljesen eleget tett: és igy a meg nem rendelésre, s az áru át nem vételére állapított alperesi kifogás alaptalan ; mindazonáltal alperes csakis a fent körülírt s részére megítélt főeskü le nem tétele esetében volt elmarasztalandó; mert alperes tagadván azon kereseti állítást is, hogy a kérdéses rizs ára a követelt összegben lett volna kialkudva, ennek ellenében a kereseti állítás valódiságát felperesnek kellett bizonyítani Minthogy pedig Kn. V. tanú vallomásán alapuló részbizonyiték a táblai itélet indokainál fogva pótesküvel ki nem egészíthető ; a B. factura pedig nem pótolhatja valamely rendesen vezetett ker. könyvnek oly hitelesített kivonatát, mely felperes pótesküjével teljes bizonyerőre emeltethetnék : ily körülmények közt csakis a felperes által alperesnek kinált főes« küveli bizonyítás volt alkalmazandó, s az alperesnek megítélendő; (perr. 235. §.) miután felperes a főesküvel bizonyítani kívánt tényről közvetlen tapasztalaton alapuló tudomással nem bír, s azt alpe-