Döntvénytár. A Magyar Kir. Curia Semmitőszéki és Legfőbb Ítélőszéki Osztályának elvi jelentőségű határozatai. XXVI. folyam (Budapest, 1881)

28 lehetetlenné vált, s felpereseknek azáltal évenként 15000 frtnyi kára támadt az 1875., 1876. és 1877-ik évek folyamában. Ezen alapokon kéri felperes alperest összesen 45000 frtot tevő kára fejtben ezen összeg és járulékai fizetésére köteleztetni. Felperes nemcsak azt, hogy károsodott s nemcsak egyszersmind kára mennyiségéc, de azt is tartozott volna bebizonyitni, hogy ezen kárt alperes okozta, felperes azonban még csak azt sem igazolta, hogy kára történt volna, valamint kára mennyiségét sem igazolta. Nevezetesen felperes épen nem igazolta, hogy az emiitett tavakban a halászatot már 1875 -ik évben is haszonbérbe birta volna, ezen évre nézve tehát ezen okból sem követelhet semmit, a további 2 évre nézve pedig egyedüli bizonyitékát képezi a NB. alatti szakértői vélemény, kapcsolatban az E. alatti szerződéssel, mely már haszonbérlői minőségét az utóbbi két évre igazolja, de ezen szakértői vélemény bizonyítékot felperes részére már csak azért sem nyújthat, mert E. János és B. Antal szakértők a felperesnek egyébként kedvező ^nyilatkozataikat nem indokolták ; nevezetesen nem sorolták elő azon ténykörülményeket, melyekre mint alapokra nyilvánított véleményük meggyőzőleg viszszavezethető lenne ; és ezen szakértői nyilatkozat hiányai annál inkább figyelembe veendők, mert mint az az 5 '/. alatti jkönyvböl kiderül, E. János szakértő a szemle teljesítése előtt a szakértői esküt le nem tette; a szemle szabatosan nem vezettetett, az, hogy a szemle tárgya akár megállapítása czéljában a bizottság mindenik tagja által, de csak általában is meiztekintetett s megvizsgáltatott volna, a jegyzőkönyvből ki nem tűnik, végre a 3-ik szakértő Sp. Simon véleménye szerint felperes cryakorolhatta halászati jogát s ebben kárt ezen szakértő nem állapit meg ; az E. alatti szerződés pedis legfelebb a kár mennyisége adatai részbeni elötüntetésére lett volna alkalmas azon esetben, ha a kár megtörténte kiderittetett volna. Másrészt azonban azt sem igazolta felpere-?, hogy ha kára esett volna is, az azt előidézett vizáradásnak alperes lett volna okozója. Nevezetesen nem tagadva beismerte felperes, hogy a kérdéses terület régi időktől fogva árterület volt, hogy az 1871., 1872. ós 1873-ik évben víz alatt volt annyira, hogy alperes ottan nem is dolgozhatott a csatorna felépithetése érdekében; továbbá, hogy az 1876-ik évben ugy 1878-ik évi január hótól augusztus hóig árvízzel volt boritva. Már pedig az 1870. XXXIV. tczikkbe beczikkelyezett engedély okmánya 9, §-ában kifejezett kötelezettség nem terjeszthető ki