Döntvénytár. A Magyar Kir. Curia Semmitőszéki és Legfőbb Ítélőszéki Osztályának elvi jelentőségű határozatai. XXVI. folyam (Budapest, 1881)

23 13. 1. Ha alperes mint igérö fél bebizonyítja, hogy az igéret főtárgyára nézve tévedésben volt, de nem bizonyítja be azt, hogy egy harmadik által lett volna megtévesztve, állítólagos tévedése szolgálhat-e javára? 2. Ha alperes beismeri, miszerint a per alapjául szolgáló okiratban kötelezett összegre felperesnek részfizetéseket teljesített, a még hátralékban maradt összeg miatt azon okirat érvényét, megelőző tettei ellenére, meg nem tagadhatja. (1880. máj. 7. 4214. sz. a.) B. Ilka felperesnek Sz. Lajos elleni 100 frt iránti perében a brassói kir. járásbíróság 1879. évi decz. 11-én 11928. sz. a. következő Ítéletet hozott: Felperes keresetével elutasittatik. Indokok: Azon okmány, a melyre a keresetbeli követelés alapittatik, felperesnő által aláírva nem lóvén, az erre alapított kereset a ptk. 884-ik § a értelmében elutasítandó volt. Felperesnek felebbezése folytán a marosvásárhelyi kir. itélö tábla 1880. február 4. következőleg ítélt: A brassói kir. járásbíróságnak fentebbi keletű ós számú ítélete megváltoztatik ós alperes köteleztetik a 100 frt tőkét és ennek 1876. szeptember 29-től járó 6% kamatját felperesnek megfizetni. Indokok : Mert a valódiság tekintetében kétségbe nem vont C. alatti okmány tartalma által be van bizonyítva, hogy alperes a közte Ó9 K. Károlynó között létrejött megállapodásnál fogva jogelődjük E. Józsefnó által felperesnő javára rendelt 400 frtnyi hagyomány kifizetését elvállalta és megígérte. Azon állítását pedig, hogy az emiitett hagyományozás utólag nyert értesülése szerint meg nem tétetett s ennélfogva a fizetési igéret-tétel alkalmával, maga az ígéret főtárgyára nézve tévedésben volt, semmivel sem bizonyította, de különben is, miután nem is állította, hogy egy harmadik által lett volna megtévesztve, állítólagos tévedése a ptk. 876-ik §-a szerint javára ugy sem szolgálhatna. Alperes által ezen ítélet elleni felebbezése folytán a m. kir. Curia mint legfőbb Ítélőszék 1880. május 7-ón 4214. sz. a. következő ítéletet hozott y Alperes beismervén, hogy a jelen per alapjául tett okiratban kötelezett 400 frtból már 300 frtot a felperesnek megfizetett, és így csakis az utolsó száz frt miatt azon okirat érvényét, megelőző tettei ellenére, meg nem tagadhatván: ezen és a mellette felhozott indokoknál fogva a kir. táblai ítélet helybenhagyatik.