Döntvénytár. A Magyar Kir. Curia Semmitőszéki és Legfőbb Ítélőszéki Osztályának elvi jelentőségű határozatai. XXVI. folyam (Budapest, 1881)

15 kezest fizetési képtelenség esetére 3000 frt fizetésében marasztalta el, következő indokolással: Elsőr. alperes ellen a szabályszerüleg felperesre átruházott követelést A. okirat alapján kellett megítélni, mely szerint elsőr. alperes a felperes jogelődei által közvetített s gr. Z. Bódoggal kötött csereüzletet foganatba mentnek beismervén, magát a csere létesítésben fáradozó W. Adolf és N. Manó javára kialkudott összeg részletenkénti fizetésére kötelezte, a mely fizetésnek feltóteleit önmaga szabja meg. Miután az a magán okirat kellékeivel teljesen bír, s annak létrehozatalakor az azt kiállító elsőr. alperes ellen erőszak nem alkalmaztatott, s az állítólagos tévútra vezettetés, egy önálló s önjogu üzleti egyén részéről figyelembe vehető védelmet egyátalán nem képez, azon okmányt bizonyító erejűnek elfogadni kellett. Továbbá tárgyalásnál kiderült, hogy felperes jogelődei elsőrendű alperes megbízásából s a vele kötött szerződés alapján, a czélba vett csere keresztülvitelében valóban közreműködtek s alperes maga sem állítja, hogy velők kiadásaikra nézve ujabban egyezett, vagy azokat részben is kielégítette volna. Mert mint elsőr. alperes beismerte, a közte s gr. Z. közt közvetített csereügyletnek nemcsak feltételei lettek megállapítva, hanem a szerződés írásba is foglaltatott s aláíratott, s annak alájegyzett példányai csak az aláírások után felmerült különbözetek folytán adattak vissza kölcsönösen. Ezen beismerés a csere létrejöttét s így ezen ügylet teljes befejezését alperas Írásbeli beismerésén felül is kifogástalanul igazolja. Mert felperes jogelődei a csere létrejöttét elvállalt feladatuk szerint nemcsak előmozditák, de azt saját költségükön tett utazások s utánjárásaik után keresztül is vitték ; és a telekk. akadályok elhárítása, s a már létesült csere felbontásának meggátlása nem állván hatalmukban, s a csere tárgyak kölcsönös birtokba vétele tőlük nem függött s általuk el nem háríthatott akadályokba ütközvén, vállalkozatuk szerződésszerű befejezte után, a kikötött jutalomra magokat teljesen érdemesítették. Az, hogy N. M. dijáról lemondott volna, alperesseli levelezéséből ki nem tünt, másodr. alperes a III. §. alapján marasztatott. A kir. tábla 1880. febr. 9. az elsőr. alperes marasztalására nézve az elsőbir. ítéletet megváltoztatván, felperest keresetével elutasította ; következő indokokból : Az alkusz a részére kikötött dijt csak azon esetre követelheti, ha azon jogügylet, melynek keresztülvitelére Ígérkezett, tettleg foganatba ment. Tekintve már most, hogy felperes keresetlevelében beismerte, mikép az alperes és gr. Z. Bódog közt, felperes jogelőd-