Döntvénytár. A Magyar Kir. Curia Semmitőszéki és Legfőbb Ítélőszéki Osztályának elvi jelentőségű határozatai. XXVI. folyam (Budapest, 1881)

11 kifizette s a mennyiben a vámfelügyelőség azt követelni nem volt jogosítva: annak visszafizetését eredményező felszólamlásnak az illetékes helyen leendő érvényesítésére mig egyrészről felperes teljesen jogosított: addig másrészről kétségtelen, hogy a befejezett kereskedelmi ügyletből kifolyólag hasonnemü követelést alperes ellenében nem érvényesíthet. A kir. tábla 1880. márcz. 3. 7260. sz. a. az elsőbiróság Ítéletét helybenhagyta köv. indokokból: Habár a fuvarozó vaspálya-társaság az áru kiadása után is az átvevőtől mindannak megtérítését követelni jogosítva van, mik a fuvarozásra szükségkép fordítandók a keresetileg követelt vámöszszeg azonban ily szükséges kiadásnak mindaddig nem tekinthető, mig az A. alattiban fenhagyott felszólamlás sikertelensége nem bizonyittatik. És felperes maga is beismeri, hogy ezen felszólamlást eddig folyamatba nem tette. A legfőbb ítélőszék mindkét alsóbir. ítélet megváltoztatásával, alperest a kereseti tőke, 1879. jun. 25-tőli kamatai, s 12 frt jelen felebbezési költség fizetésére kötelezte. Indokok: A fenálló általánosan kötelező szabályok szerint az áruk utáni vám a fuvarozó vaspályáktól szedetik be. Ezen vám oly szükséges kiadást képezvén, mely az átvevő által megtérítendő ; kétséget nem szenved, hogy a fuvarozónak eziránt az átvevő ellen kereseti joga van, mely a fuvardíj kifizetésével, a ker. törv. 410. §. értelmében elenyészettnek nem tekinthető, minthogy ezen az árukban talált hiány vagy sérülés folytán igényelhető kártóritésről intézkedő törvényszakasz jelen esetre egyátalán nem alkalmazható. Jelen esetben a szóban levő áruk vámmentes behozatala nehézményeztetvén, ez áru után 75 frt 32 kr vám beszedése lett elrendelve, mely intézkedésnek az illető vaspálya feltétlenül megfelelni tartozván, ezen ily módon támadt kiadás megtérítését azon módon volt jogosítva az áru átvevőjétől követelni, mintha a szóban levő vám már a behozatalnál követeltetett volna, melynek kifizetése az okon, hogy helytelenül lett követelve, megtámadható nem volt. A dolog természetéből folyik ekként, hogy a fuvarozó kereseti joga megállapítására csak azt tartozik igazolni, hogy vám fejében az áru után az illető közegek által mennyi szedetett be. Közvetítő állásánál fogva nem saját nevében, hanem az áruk tulajdonosa helyett fizetvén a vámot, annak helytelen beszedése ellen csak az utóbbit illeti a felszólamlás, melyre a fuvarozó nem köteles. Mindezeknél fogva tehát mindkét alsóbir. ítéletet stb. stb.