Döntvénytár. A Magyar Kir. Curia Semmitőszéki és Legfőbb Ítélőszéki Osztályának elvi jelentőségű határozatai. XXVI. folyam (Budapest, 1881)

167 A 3-ik pont alatt panaszolt azon tény, hogy a vád alá helyezési határozat a vádlottaknak, nem pedig a feljelentést tevő védő ügyvédnek kézbesittetett, szabálytalanságot nem képez, minthogy a bűnvádi eljárási szabályok a vádhatározatnak egyenesen a vádlott részére való kézbesitését rendelik. A mi végre az 5. pont alatti azon súlyos vádat illeti, mintha az ifj. R. Mihály s társai elleni bűnügyben két Ítélet készült s hogy a végtárgyalásról helyesen felvett jkönyvnek a valónak meg nem felelő Ítélethez való átidomitása pressio mellett czóloztatott volna, még pedig vagy a feljelentő ügyvéd személye irányábani ellenszenvből, vagy pedig még vétkesebb indokból: tekintve, hogy a vógtárgyalásról szóló jkönyvben Au. Samu vallomása ekkép : a vádlottnőkre nézve ugy emlékszik, hogy ők is jártak az intézetbe, «de esküdni rá nem mer», lényegileg ugy van felvéve, amint az a feljelentésben is előadatik, és hogy a bűnügyi iratoknál levő Ítélet indokaiban is Au. Somának csak azon hiedelme emeltetik ki, hogy vádlottnők személyesen is voltak a pénztárban ; tekintve tehát, hogy ezek szerint feljelentő ügyvédnek az Ítélet kézalatti megsemmisítése s a tárgyalásról szóló jkönyvnek a való tényekkel ellenkező értelemben leendő átidomitása miatt emelt panasza is alaptalannak bizonyult be, a közvádlói részről az 1871. évi VIII. t. cz. szerinti eljárásnak helye szintén nem találtatik. Ellenben a feljelentés, nemcsak nyilván alaptalan voltánál, de a pestvidéki kir. tszéket nagy mérvben sértő tartalmánál fogva is az 187 4. 34. t. cz. 69. § nak a) s illetve a 68. §-nak a) pontjában körülirt fegyelmi vétségek megállapítására alkalmasnak mutatkozván, az a budapesti ügyvédi kamarához, mint illetékes fegyelmi hatósághoz a fegyelmi eljárás megindítása végett átteendő volt. A kamara a feljelentést kiadván az ügyvédnek nyilatkozattétel végett, ez lényegileg a következőket hozta fel : Én a főügyész úrhoz intézett feljelentésemben leírtam egy bünpernek lefolyását, melyben öt polgár szabadságának, becsületének és vagyonának védelmezése reám volt bízva, melyben azok védelmét elfogadtam volt, mert alaptalannak találtam a vádat, ós mely védelemben híven eljárni és minden jogismeretemmel, minden erélylyel és minden törvényes eszközzel feleim érdekeit megóvni mindenkivel szemben ügyvédi kötelességem volt. Én leírtamé bűnper azon előttem feltűnő jelenségeit, azon szerintem frappáns bírósági eljárási szabálytalanságokat, melyek összefüggésükben mint indiciumok lánczolata engem azon meggyőződésre vezettek, hogy ez esetben fegyelmi