Döntvénytár. A Magyar Kir. Curia Semmitőszéki és Legfőbb Ítélőszéki Osztályának elvi jelentőségű határozatai. XXVI. folyam (Budapest, 1881)
168 eljárásnak helye van, sőt szüksége fenforog, ha feleimet igazságtalan elitéltetés veszélyének védtelen kitenni és ezáltal ügyvédi eskümhez hűtlenné lenni nem akarok. Én meg voltam győződve, hogy akkor, midőn nem többé a károsult fél, az érdekelt panaszos, a közvádló kir. ügyész valótlan állításaival és jogi tévedésével kellett és lehetett felebbvitel utján küzdenem, hanem midőn egymással szemben állott feleim sértett érdeke, legszentebb joguk veszélyeztetése és a bíróságnak felebbvitel utján orvosolhatlan eljárása : hegy akkor ügyvédi, védői súlyos tisztem egyik követelménye volt, hogy illetékes helyen ós törvényes uton fellépjek a bíróság ellen is, saját érdekeim fólretételóvel, nem mint vádló, nem mint panaszos, nem mint érdekelt fél, hanem mint ügyvéd, kinek a mi eljárásunk mellett nem lóvén hatalma bizonyitékokat szerezni vagy azok elnyomását meggátolni, kinek más eszköze nincs mint e végből az illetékes közeghez fordulni, a tényállást bírálatára bocsátani s nyomozását, bizonyítási anyaggyűjtés megkisórlósót ő tőle kérni, akit erre hatalommal és kötelességgel felruházott a törvény. Meggyőződésem téves lehetett; téves feltevésem, téves következtetésem. Meglehet. Hiszen bizonyosság esetén, bizonyítékok birtokában nem mint feljelentő, hanem mint vádló, nem fegyelmi uton, hanem fenyítő uton, nem szabálytalanság, hanem hivatalos hatalommal való visszaélés miatt, nem a főügyészhez, hanem a bírósághoz, nem nyomozás, hanem megtorlás végett folyamodtam volna. De ha téves lett volna is e meggyőződésem, nem lehetett bűnös eljárásom. A főügyész ur ítélhetett meggyőződésem felett. ítélt is. Ő más meggyőződésre jutott és alaptalannak találta az én felfogásomat. Elvetette tehát feljelentésemet. Ehhez joga volt, s ha nem is lett volna, tőle tovább nem felebbezhetek. De hova vezetne, ha a főügyész ur ítélne a nekem insinuált szándék felett, ha ő egyszersmind hitelt adva csak annak, mit az érdekelt bíróság állit, hazugnak vélelmezve azt, mit az ügyvéd előterjeszt, ki saját érdeke ellenére fellép, vétkesnek ítélhetné feljelentőt, mert előadását alaptalannak találja? Hova vezetne ez? Ha az ügyész alaptalanul vádolhat utolsó fórumig, ha panaszos, érdekelt, károsult fél alaptalanul üldözhet utolsó fórumig, és egyedül az ügyvéd alaptalannak tetszett feljelentése eo ipso hamis vád, rágalomkópen fegyelmi sanctiót vonna maga után, hova vezetne ezen desorgánisált, incommensurabilis felfogás acceptálása ? Hova vezetne, ha nyilván bona fide fordul ügyvéd a főügyészhez