Döntvénytár. A Magyar Kir. Curia Semmitőszéki és Legfőbb Ítélőszéki Osztályának elvi jelentőségű határozatai. XXVI. folyam (Budapest, 1881)

166 elleni bűnügyben követett eljárás miatt a fegyelmi eljárás megindításának elrendelése szorgalmazhatónak nem találtatott; ellenben a beadvány mint nyilván haszontalan s «alaptalan" ós a pestvidéki kir. tszéket sértő, fegyelmi eljárás végett a budapesti ügyvédi kamarához mint fegyelmi hatósághoz áttétetik. Indokok: A feljelentés lényegében a következő panaszokat tartalmazza, hogy : 1. Az ifj. R. Mihály s társai ellen a pestvidéki kir. tszék előtt csalás büntette miatt emelt vád teljesen alaptalan : 2. a feljelentő ügyvédnek, mint a vádlottak védőjének a vizsgálat folyamára befolyás nem engedtetett; 3. a vád alá helyezési határozat feljelentő ügyvédnek, mint a vádlottak védőjének kézbesítve nem lett ; 4. a vógtárgyalás alkalmával a mentő tanuk meg nem hiteltettek ; s 5. a végtárgyalás napján az irásba foglalt ítélet kihirdetése alkalmával, ennek indokai között positiv tény gyanánt felemlittetvón, hogy a tanukép kihallgatott Au. Samu vallomása szerint vádlottnők is jártak a budapesti I — III. ker. takarékpénztárba fizetni, holott nevezett tanú azt vallotta, mikóp bizton nem mondhatja, hogy a vádlott nők férjeik nevében részletfizetéseket tettek volna, feljelentő ügyvéd felszólalására nemcsak a már irásba foglalva volt itélet megsemmisíttetett, hanem még a vógtárgyalásról helyesen szerkesztett jkönyvnek ártatlannak rovására való kiigazitása az illető jegyzőkönyvvezetőnek fegyelmi eljárássali fenyegetésével czéloztatott. Végül megjegyzi feljelentő ügyvéd, hogy e szabálytalanságok vagy személye iránti resensusból, vagy még vétkesebb forrásból erednek. Azonban az 1. és 4. pontok alatti panaszok, mint a törvénykezési szabályokban meghatározott perorvoslat útjára tartozók, az 1871. VIII. tcz. 66. §. értelmében fegyelmi eljárás tárgyát nem képezik. A 2-ik pont alatti panasz, tekintve, hogy a bűnügyi iratok szerint a feljelentést tevő ügyvédnek az ifj. R. s társai elleni vizsgálat folyamában azon befolyás, a melyet ő a bűnvádi eljárási szabályok szerint igényelhetett, tényleg megengedtetett, s hogy azt segédje által, a mennyiben a vizsgálat tárgyában hozott végzések vele közöltettek, s a védenczei érdekében részéről benyújtott beadványok elfogadtattak s elintéztettek, tényleg gyakorolta is, mint nemcsak alaptalan, hanem mint esetleg a perorvoslat útjára tartozó is, a fegyelmi vétség megállapítására nem alkalmas.