Döntvénytár. A Magyar Kir. Curia Semmitőszéki és Legfőbb Ítélőszéki Osztályának elvi jelentőségű határozatai. XXVI. folyam (Budapest, 1881)

165 datik ki vétkesnek, s büntetésül neki a kiállott vizsgálati fogság tudatik be. Indokok: A szülés körüli köteles segélyszei'zés elmulasztásával párosult gyermekkitótel vádja alól való felmentés, s az eljárási és élelmezési költségekben való marasztalás tekintetében, a felebbezett itólet helyesen lévén indokolva, ugyanaz ezen részében helyben volt hagyandó. Többi részében azonban ugyanazon ítéletet megváltoztatni, a vádlottat a szülóseltitkolás kihágásában vétkesnek kimondani, és büntetésül neki a kiállott vizsgálati fogságot betudni kellett ; és pedig az emiitett kihágásban vétkesnek kimondani kellett azért, mert az által: hogy kora szülést tett ós azt a hatóságnak bejelenteni elmulasztotta, a szülóseltitkolás kihágását követte el. A kir. Curia mint legfőbb ítélőszék: Tekintve, hogy vádlott nemcsak saját számítása, hanem az orvosszakórtői vélemény szerint is a rendes időnél legalább is két hónappal korábban szült; és hogy az első szülése lévén, tapasztalatlanságánál fogva az ezt pár nappal megelőzőleg érezett fájdalomban a szülés előfájdalmait fel nem ismerhetvén, a szülészi segélyt igénybe venni elmulasztotta, ez büntetendő cselekményt nem képez; ennélfogva a másodbiróság ítéletének azon része, melylyel vádlott a szülés körüli köteles sególyszerzés elmulasztása által elkövetett vétség alól is felmentetett, ezen, a gyermekkitételi vádra vonatkozó része pedig az első bíróságnak, a másodbiróság által is elfogadott indokainál fogva, végre vádlottat a korai szülés eltitkolásának kihágásért vétkesnek nyilvánító része, vádlott nem felebbezóse folytán helybenhagyatik. 83. 1. Ügyvédnek a vélt sérelmek orvosoltatása czéljából jogosan történt felszólalása csak azért, inert fegyelmi panasza alaptalannak találtatott, ntóbb sem válhatott jogosulatlanná, aminek további következménye, hogy biintethetövé sem válhatott, minthogy ha ez nem volna igy, vagyis ha a kötelességszerűig és jogosan történő felszólalás esetleg büntetést vonhatna maga után, ez illusorinssá tenné az ügyvédnek az 1874. 84. t. ez. 52. §-ával biztosított teljes szólásszabadságát s ezzel együtt ngy a félnek védelmi jogát, valamint azon ellenőrzést is, melyet az ügyvéd az igazságszolgáltató közegek irányában hivatásszerűig gyakorol. 2. Haszontalan beadványnak az 1874. évi 34. t. cz. 69. §-a szerint csak oly irat tekinthető, mely semmiféle eljárásra sem alkalmas s az ügyvéd által a felek ámításával csakis haszonlesésből készült. (1880. szept. 24.) N. N. ügyvéd feljelentésére a budapesti k. főügyószsóga következő határozatot hozta : E feljelentés alapján a csalással vádolt ifj. R. Mihály s társai