Döntvénytár. A Magyar Kir. Curia Semmitőszéki és Legfőbb Ítélőszéki Osztályának elvi jelentőségű határozatai. XXVI. folyam (Budapest, 1881)

154 K. Imre és K. András károsok káraik követelhetósóvel elutasittat­nak, a polgári perutra utasítás csak K. Pál, illetőleg ennek neje J. Mária részére hagyatik fenn. Indokok ; A vádlottnak a vizsgálati adatokkal is megegyező beismerésével be van bizonyítva, hogy a S. Lajos, K. Imre, K. András és K. Pál, illetőleg ennek neje J. Mária kárára, ámbár érték tekintetében csekélyebb, de különböző időben s az elkövetés idejében fennállott törvényes gyakorlat szerint az elkövetés idejénél és módjánál fogva bűntettnek minősített több rendbeli lopást követett el, a melyek a B. T. K. 336. §. 3-ik pontjá­hoz képest is az elkövetés módja szempontjából bűntettnek minősít­tetnek. Ugyancsak a vádlott ós a K. Ignácz vallomásából kétségtele­nül kitűnik, hogy a vádlott nevezettnek kamarájába éjnek idején beha­tolt, ottan egy ládából ruhanemüeket helyezett az ablakba, azok köny­nyebb elvihetóse czóljából; de észrevétetvén, mindent ott hagyott, mely utóbbi cselekménye, minthogy a megkezdett lopástól nem ön­kényt állott el, a lopás bűntettének bünkisérletét képezi. A büntetés kimérésénél tekintetbe vétetett, hogy a vádlott mellett semmi eny­hítő körülmény sem hozható fel, s fenforog a bűntettek halmazata is, ennélfogva a B. T. K. 2. §-a alkalmazásával is tette súlyosabb büntetés alá esik és ezen büntetése egy évi tartamra volt feleme­lendő. A halmazatnak büntetése mindazonáltal nem volt a B. T. K. 99. §-a alapján megállapítandó, mert az 1880. szept. 1. előtt fen­állott törvényes gyakorlat, halmazat esetében, csakis az elkövetett legsúlyosabb cselekmény büntetésére engedte vádlottat elitélni anél­kül, hogy annak büntetési tételét, tekintettel a még azon cselekmé­nyen kivül fenforgott büntetendő cselekményekre, felemelni lehetett volna. E tekintetben tehát az előbbi gyakorlat lévén az enyhébb, a B. T. K. 2. §-ának határozott, rendelkezése alapján, ezen B. T. K, 96. és 99. §§-ai nem voltak alkalmazhatók. A kártérítés kérdésében a polgári perut azért tartatott fen csak K. Pál, illetve ennek neje J. Mária részére, mert kárkövetelósót csak ezen káros tartotta fen, de ennek is mennyisége ez uton nem volt tisztába hozható; a többi károsok pedig káraik követeléseitől a vizsgálat rendén elállottak. 78. A jövedéki büntető eljárásban a kir. itélö tábla véglegesen határoz; határozata ellen, ha közbenszóló határozat természetével bir is, további felebbvitelnek nincs helye. (1880. szeptember 20. 17645. sz. a.j K. Illyésnó állítólag szabályellenesen pálinkát főzött. Kolozs­vári kir. tszók ; Vádlott bizonyítékok elégtelensége miatt felmentetik.

Next

/
Thumbnails
Contents