Döntvénytár. A Magyar Kir. Curia Semmitőszéki és Legfőbb Ítélőszéki Osztályának elvi jelentőségű határozatai. XXVI. folyam (Budapest, 1881)

150 Indokok: Az ügyvédi rendts. megengedi ugyan, hogy az ügyvéd felével dija iránt egyezkedjék, azonban a tisztesség tiltja, hogy meg nem érdemelt dijat kössön ki, ugy azt, hogy ügyfelének tudatlanságát, vagyoni zilált helyzetét, dijai, költségei emelésére, sokszorosítására felhasználja. Jelen esetnél V- ügyvéd költségszámlája a szükségtelen kiadást, a felesleges munkának diját tünteti fel. Habár ezen számlát O. Józsefné elfogadta és aláirta s bár az ügyvédi kamara az ügyvédi rendtrts alapján a felszámítás helyessége kérdésében határozni jogosítva nincsen is, mindamellett az ügyvéd hivatás szerinti eljárását, a kar tekintélyének megóvását ez irányban is kötelessége ellenőrizni. Mert ha nem teljesen bizonyított tény is az, hogy V. Albertnétól V. Ferencz ügyvéd vásárolta meg a kötelezvényt, habár az ügyvéd vagyoni állására tekintet nélkül tartozik is szolgálni ügyfele érdekét, mélyen sértette az ügyvédi kar tekintélyét, midőn eljárásával erős gyanuokot szolgáltatott azon feltevésre, hogy a kötelezvényt saját hasznára vásárolta meg. Más részről lelkiismeretlenül járt el, midőn a köztudomás szerint anyagi tekintetben rendkívül sújtott család kárára tudomása szerint, közbenjárása folytán 35 frtért megvásárolt kötvény értékét, 105 frttal fizettette ki. Mert a V. Albertné vallomása, valamint V. Mihálynak az 1878. évi május 18. kelt, az iratokhoz •//. alatt csatolt bizonyítványa igazolják, hogy az 50 frtról kiállított kötelezvény, panaszlott ügyvéd befolyásával adatott el 35 frtért ; sőt V. Albertné állítja, hogy az átruházás alkalmával a kamatláb kitöltve nem volt. Tekintettel ezen tényekre, ugy arra, hogy a kötelezvény a kifizetés idejében is panaszlottnál volt, annak értékéül 105 frtot vett fel, hogy ugyanő volt 0. Józsefnének is ügyvéde, a megbízás elfogadásában gyökerező kötelességet sértette meg, midőn fele előleges meghallgatása nélkül a nem teljesen alakszerű aggályos tartalmú kötelezvényre az értéket, birói határozat mellőzésével, kifizetni megengedte. A vád alá helyezés azért volt egyidejűleg megrendelendő, mert a vizsgálatnak tárgya nem volna, az ügy teljesen befejezett. Panaszlottnak ezen végzés elleni felebbezése folytán a magy. kir. Curia mint legfőbb Ítélőszék fegyelmi osztálya 1880. okt. 22. 384. sz. a. következő határozatot hozott: Tekintve hogy az ügyvédi kamara fegyelmi bírósága azon