Döntvénytár. A Magyar Kir. Curia Semmitőszéki és Legfőbb Ítélőszéki Osztályának elvi jelentőségű határozatai. XXVI. folyam (Budapest, 1881)

119 tolvajok egyike a padlásról leugrott s a másik által lehányt élésne­müek összeszedésével foglalkozik, feléjök lőtt, hogy vagyonát meg­mentse : a padláson levő tolvaj a lövést viszonozta, és a lövés vád­lott egyik lábszárát érte is, mi alatt, a tolvajok a rablott prédával nyomtalanul eltűntek, teljesen bebizonyulva lévén, a vizsgálat két­ségtelen világosságra hozta azt is: hogy ezen esemény után néhány napra, vagyis márczius 19-ike éjjelén néhai T. Éva, T. János vád­lottat felébresztette azon hirrel, hogy a tolvajok ismét a padláson vannak, mire ez felöltözött s puskájával felfegyverkezve H. Józsefné és H. János kíséretében a tolvajok üldöztetése végett a kerten ke­resztül azon hely felé haladott, a hol márczius 9-ike éjjelén a tolva­jok háza tetejét felszakították, ós midőn maga előtt néhány lépés­nyire nagy sötétségben egy emberi alakot vett észre, azon vélelem támadt benne, hogy a tolvajok csakugyan ott vannak, és mert a fönebb leirt előző esetből ítélve, a további közeledést életveszélylyel egybekapcsoltnak tarthatta és miután háromszor ismételt azon felhí­vására «ki vagy?D senki sem felelt : még kétségtelenebbé vált előtte, hogy a tolvajokkal szemközt áll és ugy vagyonának védelmezése, valamint az elébb tapasztalt életveszélynek magától való elhárítása végett a fegyver használatát jogosan látta szükségesnek. Ezen indo­kok folytán vádlott e cselekményében gondatlanság nem mutatkoz­ván s a bekövetkezett sajnos eredmény, tekintetbe véve a vizsgálat alatt kiderített körülményeket, alapos okoknál fogva szükségesnek tartott önvédelmi cselekmény véghezviteléből származó ós a fenfor­gott körülmények közt be nem láthatott szerencsétlen véletlennek következménye. Minthogy pedig a B. T. K. 82. §-a határozottan azt rendeli : hogy bűntettnek vagy vétségnek tényálladékához tar­tozó, vagy annak súlyosabb beszámítását okozó ténykörülmények, ha az elkövető a cselekmény elkövetésekor azokról nem bir tudo­mással, nem számithatók be. és minthogy a vád tárgyát képező eset­ben vádlott azt, hogy a feléje közelgő alak nem tolvaj, ós hogy an­nak közeledése által az önólete nincs veszélyeztetve, nem tudta, és a fenforgott körülmények közt nem is tudhatta, ennélfogva ezen nem tudás, illetőleg nem tudhatás, és az egyedül ennek következményét képezett cselekmény, valamint annak szerencsétlen eredménye, vád­lott ellenében nem számitható be, ós azon cselekménye, hogy ő oly körülmények közt azon alakra lőtt: az önvédelemben véghez vitt cselekménynek a bűnösséget kizáró jellegét az alig legyőzhetett tévedés által nem szünteti meg: ezen indokok folytán az életbe lépett B. T. K. K. 2. §-ának figyelembe vételével, a 79. §. második bekez-

Next

/
Thumbnails
Contents