Döntvénytár. A Magyar Kir. Curia Semmitőszéki és Legfőbb Ítélőszéki Osztályának elvi jelentőségű határozatai. XXVI. folyam (Budapest, 1881)

106 átbélyegzése csak akkor eszközöltetik, ha azokban bevezetések még elő nem fordulnak. Ei. testvérek üzletkönyvei közül az első számú főkönyv és a második számú pénztárkönyvben az átbélyegzós «kir. bélyegjelző hivatali) czime alatt történt. Kitűnik továbbá ezen könyvekből, hogy azokban a bejegyzések 1874. év illetőleg 1875. évvel kezdődnek. A fenébb idézett hivatalos adatokkal szemben immár kétségen kivül áll, hogy a kérdéses könyvekben előforduló bejegyzések nem a kitüntetett időtől, hanem csakis az 1877. óv ápril hó 5• ik napját követő időből származhatnak. Ezen könilményre nézve Ei. testvérek a vizsgálat során a kellő felvilágosítással adósak maradtak. A vógtárgyalás során már igyekeztek Ei. testvérek ez irányban felvilágo-dtást nyújtani; ámde előadásuk ez irányban ekkor is oly természetű volt, hogy csak kényszerhelyzet szülte mesének volt tekintendő. A kifogásolt két könyv tekintetében fenforog azon további ténykörülmény, hogy ép ezen könyveknek előző könyvei hiányoznak, ós igy a kifogásolt könyvekben olvasható bejegyzések, illetőleg egyenlegek helyessége előző tételek hiányában meg nem Ítélhető. Egy további játéka a véletlennek, hogy a IV. számú könyvben épen azon hónapokról hiányoznak a lapok, melyekben az első számú főkönyv kezdődik és hogy a hiányzó lapok erőszakos eltávolítására maga a könyv külső alakja utal. A véletlen körülmények ezen sajátságos és vádlottak részéről elfogadhatóan nem indokolt találkozása magyarázatot nyer azon főtényben, hogy immár a könyvekben is a 10,000 frt kérdése meg van oldva. A könyveknek szerkesztése a megállapított adatok szerint a csődöt közvetlenül megelőző időbe esik és nem lehet kétség az iránt, hogy a kérdéses könyvek tételeinek összeállítása a közelgő csőd előkészítésére irányult. Lesz a könyvekben több tétel, mely csak ily módon állapított meg jogalapot valamely követelésnek ; kitűnik ez abból is, hogy jelenleg is több tétel szenved a gyanú terhe alatt; ámde tervszerű hamis könyvelést csakis az Ei. Júliát megillető 10,000 frtra nézve lehetett határozottan megállapítani. Midőn ezekhez képest, Ei. Lajos és Ei. Vilmos az Ei. Júliát állítólag megillető 10,000 frtot illetőleg, hitelezőik kijátszására nem létező adósságot színleltek és ezzel kapcsolatban könyveiket a czélnak megfelelőleg meghamisították, az 1840. évi XXII. törvény-