Döntvénytár. A Magyar Kir. Curia Semmitőszéki és Legfőbb Ítélőszéki Osztályának elvi jelentőségű határozatai. XXVI. folyam (Budapest, 1881)

88 nössőgónek vagy büntelenségónek meghatározásánál a B. T. K.-nek a hamis esküről szóló, az eddig fenállott joggyakorlatnál pontosabb meghatározású 219. §-a volt alapul veendő. És minthogy a vád tárgyát az képezte, hogy id. S. János az ellene az e . . . . kir. törvényszékhez Gr. Ignácz által beadott bűnvádi feljelentés szerint, az ezen utóbbinak 1876. évi szeptember 30. N. N. ellen folyamatba tett polgári perében hamis főesküt tett volna le: ezen eskü hamis vagy nem hamis voltának a büntetőtörvénykönyv szempontjából való meghatározása attól volt függővé teendő, hogy az azon «döntő körülményre)) nézve, a melytől bizonyitó ereje a polg. törvényk. rendtartás 221. §-a, illetőleg 230. §-a szerint feltételezve van, csakugyan hamis volt-e vagy sem. Ennek megbirálásánál elhatározónak kellett elfogadni az id. S. János által letett esküvel erősített több rendbeli állítások közül azt, mely a polgári perben hozott Ítéletre nézve már magában véve döntő volt, vagyis a melynek valódisága esetében az esküvel erősített többi állitás nemcsak döntő ténykörülményt nem képezett, hanem teljesen fölöslegesnek is tekintendő. Minthogy pedig az emiitett polgári perben annak az iratokból kiderülő állásánál fogva «döntő ténykörülményt)) mindenek előtt és első rendben csak azon körülmény képezett, hogy a feljelentő ós id. S. János közt a k i korcsmáltatási jog és mészárszók haszonbérlete iránt folyó és a felek megegyezéséig jutott szóbeli megállapodással a szerződós valódilag, vagyis kötelező erővel megköttetett-e ? ez okból a jelen bűnvádi ügyben hozandó határozatnál is szintén ezen tétele az eskünek volt első rendben elhatározónak elfogadandó, már azért is, mert ha a kérdéses uton kötelező szerződós nem jött létre: ez esetben a feljelentőnek a polgári perben bekövetkezett elmozdítása — minden más kérdéstől eltekintve — nem id. S. János állítólagos hamis esküjének, hanem egyedül ós csupán a kérdéses jogügyletre nézve fenálló törvényes jogszabályoknak és az ezeknek alapjául szolgáló döntő ténykörülmény valódiságának, szükségszerű és jogon alapuló következménye volt. És minthogy az előnyomozás alkalmával kihallgatott feljelentő maga is azt állítja, hogy a szóbeli alku megkötése után ő maga kérte id. S. Jánost «a szerződés azonnali kiállítására)), a mit ez utóbbi azért mondott azon alkalommal teljesithetlennek, mert egy írnoka sincs honn; és minthogy a feljelentő ugyanezen vallomása fonalán azt vallja tovább, hogy ő az Írásbeli szerződós végett id. S. János által a következő vasárnaphoz egy hétre rendeltetett, és hogy