Döntvénytár. A Magyar Kir. Curia Semmitőszéki és Legfőbb Ítélőszéki Osztályának elvi jelentőségű határozatai. XXVI. folyam (Budapest, 1881)

89 e czélból ott meg is jelent, mely alkalommal előtte a szerződés fogalmazványa fel is olvastatott, de az, állítólag más pontokat tartalmazván, mint melyeket a szóbeli megállapodáskor elfogadott, ő azt ez okból nem irta alá : minthogy továbbá feljelentőnek ezen vallomása összhangzásban van több tanúnak vallomásával, a kik közül K. Antal világosan azt vallja, hogy id. S. János a kérdéses szóbeli megállapodás után még Gr. jelenlétében átadta neki a feltételek jegyzékét az Írásbeli szerződésnek és az okiratnak elkészítése végatt: minthogy továbbá Sch. J. is tanúvallomásában a kiemelt körülményre nézve mások vallomásával egyezőleg, azon nézetét fejezi ki, hogy az alkunak szóbeli megkötése alkalmával arról is szó volt, hogy a szerződést S. Józseffel is közölni kell ; minthogy végre K Antal a már emiitett tanúvallomásában, megkérdeztetvén az iránt, hogy id. S. János beismerte-e előtte, hogy a kérdéses alkalommal Gr. Ignácz a szerződést megkötötte volna, erre azt felelte: hogy nem tudja, hogy id. 8. János azon beismerő szavakat használta volna; ós továbbá ugy nyilatkozott, hogy az e i uradalomban a 1 0 frt haszonbért felülhaladó haszonbéri szerződésekről többnyire Írásbeli szerződós köttetik, és csak akkor tekintetik a szerződós érvényesnek, ha irásba foglaltatva és az érdekeltek által aláírva van; mindezen és különösen magának a feljelentő Gr. Ignácznak vallomása megingatják azon feltevést: hogy az emiitett szóbeli megállapodással a szerződós kötelezőleg megköttetett volna, és hogy az Írásbeli okirat készítésének csupán a már teljesen megkötött és kötelező erejű szerződésről írásbeli bizonyíték szerzésének lett légyen a czélja; sőt ellenben inkább megerősítik azon feltevést: hogy az alkut az uradalomban különben is fenálló gyakorlat szerint, melynél fogva a nagyobb szerződések irásba foglaltatnak ós csak az okirat aláirása folytán tekintetnek megkötotteknek, ez alkalommal is mindkét fél a még hátralevő Írásbeli szerződés elkészülte és aláírásán ak feltétele alatt tekintette érvényesnek; és különösen Gr. Ignácz azon állítása, hogy ő «a szerződésnek azonnali kiállítására)) kérte fel id. S. Jánost, alig értelmezhető másképen, mint akképen, hogy a nevezett egyén a szóbeli megállapításokat, az okirat kiállítása ós aláirása által kívánta kötelező erejű szerződós hatályával felruháztatni, hogy tehát azon megállapításokat szerződésnek még nem tekinthette, mert ellenkező esetben nem a «szerződés kiállítására*) kérte volna fel id. S. Jánost.