Döntvénytár. A Magyar Kir. Curia Semmitőszéki és Legfőbb Ítélőszéki Osztályának elvi jelentőségű határozatai. XXVI. folyam (Budapest, 1881)

71) hitelező vagyis a bérbeadó jogaiba lépett: világos, hogy ezen teljesített fizetés megtérítését oly joggal követelheti alperes csődtömegtől, mint ez a bérbeadónak jogában állott. Azon kifogását, hogy a szóban levő két részlet kiegyenlítésére a bérbeadó által a bukott részéről letett óvadék lett légyen visszatartva, felperes határozott tagadása ellenében alperes tartozott bebizonyítani, mely irányban azonban bizonyíték szolgáltatva nem lett. A dolgon nem változtat azon körülmény sem, hogy felperes az alperes csődtömeg ellen támasztott igényperében keresetével elutasittatott. Mint az e perben hozott C. a. Ítéletben kifejtetik, felperes igényei, habár a szóbanlevő haszonbéri részletek általa kifizettetteknek vétettek, csak azért nem lettek megállapítva, mivel az átadás s átvétel kellően be nem bizonyittatott. Ekként a C. alatti Ítéletből azon következtetést, hogy a G. F. nyugtákkal kimutatott fizetéseket felperes nem saját, hanem a bukott fizetéséből teljesítette, vonni nem lehet, ós ezen kifogásként felhozott körülményt alperes tartozott bebizonyítani; mi tekintetben azonban kötelességének meg nem felelt. Mindezeknél fogva stb. 47. A peres felek közt feliforgó vérrokoni viszony kizárja, hogy egy vagyoni kérdés miatt köztük kifejlett sérelmezés a kisebb hatalmaskodás tényálladékának megállapithatására szolgáljon. (1880. szeptember 18. 8644. sz. a.) H. József ügyvéd által képviselt M. született F. Júlia felperesnek, K. Imre ügyvéd által védett, F. Kálmán és özvegy F. született R. Júlia alperesek elleni 40—40 frt kisebb hatalmaskodási bírság iránti perben, a budapesti VIII—X. kerületi királyi járásbíróság 1880. márcz. 2. 2797. sz. a. következő Ítéletet hozott: Elsőrendű alperes tartozik felperesnek 40 frt bírság-összeget megfizetni. Másodrendű alperes iránti keresetével felperes elutasittatik. Indokok; Mert a per rendén kihallgatott tanuk egybehangzó vallomásaival beigazoltatott, hogy felperesnőt elsőrendű alperes saját lakásán nemcsak becsületsértő szavakkal illette, de tettleg bántalmazta ós erőszakoskodott, s ennek ellenében az, hogy felperesnő őt viszont bántalmazta, nem bizonyittatott. Ekként elsőrendű alperest a kisebb hatalmaskodási, illetve az arra szabott 40 frt pénzbírság megfizetésében kellett marasztalni.