Döntvénytár. A Magyar Kir. Curia Semmitőszéki és Legfőbb Ítélőszéki Osztályának elvi jelentőségű határozatai. XXVI. folyam (Budapest, 1881)

74 43. 1. Jogos önvédelem, mely a szúrás általi védelmet megengedhetné, nem forog fen, mi* dón a bűntettes népes helyiség közelében oly ellenféllel állt szemben, kinél veszélyes eszkiiz nem is volt. 2. Az emberölési szándék (bűnt. tiirv. 279. §.) hiányozván, de a szándék (biint. törvény 75. §.) fenforogván, a késszurás általi halál előidézője az emberhalált okozott s erős felindulásban (307. §.) elkövetett súlyos testi sértés bűntettében mondandó ki bűnösnek. (1880. szept. 22. 4745. sz. a.) Sz. András földmives az ipolysági tszék előtt emberölés vádjára perbe vonatott, s a tszék 1879. okt. 24-én kelt Ítéletével azon bűntettben bűnösnek kimondatott és 2 évi súlyosított börtönre ttéltetett. A kir. tábla vádlott s az ügyész felebbezésére 1880. april 1. azon változtatással hagyta helyben, hogy 32 frt temetési költség viselése alól vádlottat felmentette. A legfőbb ítélőszék vádlott börtönbüntetését 3 évre emelte fel, egyebekben a kir. tábla ítéletét helybenhagyta. Indokok : Vádlott beismeri ugyan, hogy azon halálos kósszurást, mely miatt B. István 1879. jul. 18. szükségkép halálos elvérzés folytán erőszakos halállal mnlt ki, vádlott maga ejtette, de azzal védekezik, hogy az elhunyttal tusakodás közben, s állítólag a jogos önvédelem közben s így gonosz szándék nélkü! ejtette volna a végzetes késszurást. A tanuk vallomásaival szinte kétségtelenné van téve, hogy a B. J. által kezdeményezett s kölcsönössé vált tusakodás közben történt a halálos döfés. De miután egy részről az, hogy a vádlott a cselekményt ölési szándékkal követte volna el, bizonyítva nincsen és e szerint az uj bünt. törv. 279. §. súlya alá eső bűntett fenn nem forog, másrészről azonban habár tanukkal bizonyítva van, hogy B. J. a korcsmából távozó vádlott után sietett, őt megrohanta, földhöz verte, ottan kölcsönösen tusakodtak s vádlott is könnyű sértést kapott, melyet, hogy maga ejtett volna önmagán, tagadása ellenében igazolva nincs; vádlottnak azon védekezése sem fogadható el, hogy ö a jogosult önvédelem kényszerhelyzetében lett volna; mert oly közel egy népes korcsmához, ahol többen voltak jelen, szemben oly ellenféllel, kinél veszélyes eszköz sem volt, vádlott szúrás általi védelemre kónyszeritve nem volt; és eszerint a bűntetthez a bünt. törv. 75. §. szerint megkívántató gonosz szándék fenforogván, e vádbeli cselekmény a bünt. törv. 301., 306. illetőleg 307. §§. alá eső cselekményt képez és vád-