Döntvénytár. A Magyar Kir. Curia Semmitőszéki és Legfőbb Ítélőszéki Osztályának elvi jelentőségű határozatai. XXVI. folyam (Budapest, 1881)

69 nul fennáll. Eszerint felpereseknek azon szerződés alapján a lefizetett vételárt visszakövetelni joguk nem levén : felpereseket keresetükkel elutasítani kellett. A legfőbb ítélőszék következőleg itélt: A királyi tábla ítélete indokaiból s még azért is helybenhagyatik : mert az adásvevési szerződésben kikötött s a felek által kölcsönösen elfogadott azon feltétel, mely szerint az eladó, ha a vevők a meghatározott időre a hátralékos vételári részletet le nem fizetik , az átadott birtok visszafoglalása mellett, a már addig fizetett vételári részletet is megtarthatja, nem törvényellenes. 38. A rágalmazás miatt bünperbe fogott egyén által valamely bírósági személy határozottan oly cselekményekkel vádoltatván hatóság előtt, melyek, ha valódiságuk bizonyittatik, kétségkívül büntetést vonnának magok után, és a rágalmazó ellen, ha cselekménye akár hamis vádnak, akár rágalmazásnak vétetik, a bűnvádi eljárás csak az esetben lévén elrendelhető, ha az általa felhozott vádak alaptalanok, azok alaptalansága pedig csakis az ezekre kiterjedő bűnvádi eljárás utján derittethetvén ki: mindenekelőtt a bírósági személy ellen felhozott vádakat kell rendesen bűnvádi vizsgálat tárgyává tenni. (5478/880.) K. Pál s társa ellen N. N. aljárásbiró ellenében elkövetett rágalmazás miatt folyamatba tett bűnügyben — vádlott felebbezésére — a legfőbb ítélőszék következő végzést hozott: K. Pál ügyvéd a H. K. Sarolta nevében a járásbirósági végzés ellen beadott semm. panaszában N. N. aljárásbirót határozottan vádolja sikkasztásbani bűnrészességgel s azt állítja, hogy ezen törvényellenes végzést is az aljárásbiró csak ezen bűnrészességének elpalástolása czóljából hozta volna. Folytatólag ugyanazon semmiségi panaszban még az is állíttatik azon aljárásbiróról, hogy az, ugyanazért bizonyos M. Dávid ellen folyamatba tett bűnügyben, a folyamodó tanúit hónapokon át bezárva tartotta volna, mely súlyos vádat K. Pál első felebbezésében még részletesebben ismételve, átalában azt állítja, hogy N. N. albirónak szokása volna a reá bizott perekben a tanukat, ha tetszése szerint nem vallanak, heteken át börtönben tartani ; sőt második felebbezésében egy esetet emlit, melyben ugyanezen aljbiró vádlottak s tanuk ellen kínzásokat is vitt volna véghez. K. Pál tehát N. aljbirót hatóság előtt oly cselekményekkel vádolja, melyeknek büntetendő volta kétség alá nem vehető s a melyek, ha valódiságuk bebizonyittatik, büntetést vonnának maguk után. Ezen