Döntvénytár. A Magyar Kir. Curia Semmitőszéki és Legfőbb Ítélőszéki Osztályának elvi jelentőségű határozatai. XXVI. folyam (Budapest, 1881)

62 ben tehát a B. T. K. 2. §-a alkalmazásának esete nem forog fenn, a büntetésre nézve pedig helybenhagyandó volt a kir. tábla ítélete azért, mert a kir. ügyész a másodbiróság ítéletét nem felebbezvén, tekintettel a btk. 2. §-ára is, a büntetés minősége a vádlott terhére nem súlyosbítható. A kihágás tekintetében azonban irányadóul szolgált az, hogy a kihágásokról szóló btk. a régibb gyakorlatnál enyhébb intézkedéseket foglal magában s vádlottnak kihágássá minősített cselekménye, ennek lényeges ismérvei és igy teljes tényálladéka szerint azonos lóvén a kihágásokról szóló btk. 129. §-ában meghatározott cselekménynyel, ebben volt bűnösnek kimondandó. Az élelmezési költség megtérítésének kötelezettsége a bűnösség törvényszerű következménye lóvén, az alsóbb bírósági Ítéletek e tekintetben hivatalból is kiegószitendők voltak. S. Andrást illetőleg a kir. tábla ítélete azért változtatott meg, mert önvallomása szerint is gyanúsnak látszott előtte U. Sándornak azon cselekménye, hogy ez S. András pinczójét, a gazda megkérdezése, jelentése vagy ellenőrzése nélkül felnyitotta, abba bement és abból jogosultságának minden indokolása nélkül a gazda tulajdonához tartozó dolgokat kihozott és azokat részint azonnal elköltötte, részint elvitte és azokban őtet is részesítette, a mit nevezett vádlott önbeismerése szerint elfogadott. Minthogy pedig ezen vádlott U. felhívására, ezt a S. András pinczéjébe kísérte, annak felnyitásánál jelen volt és addig, mig a tolvaj a lopást a pinczében véghez vitte, künn az ajtónál tartózkodott: ebből nem lehetvén egyebet következtetni, mint azt, hogy ő tudva, miszerint U. lopást követ el, e cselekmény végrehajtásáig a pinczénél őrt állott, a mi a segélyezést állapítván meg, őtet ebben vétkesnek kellé kimondani. Minthogy azonban a kir. ügyész ezen vádlottra két havi börtönbüntetést indítványozott, ily tartalmú börtönbüntetés pedig a B. T. K. 24. §. figyelembe vételével többé nem alkalmazható; hosszabb időre terjedő büntetést pedig a kir. ügyész indítványa ellenére szabni nem lehet; ez okból a B. T. K. 92. §-ának alkalmazásával a cselekményt vétségnek kellett minősiteni s a büntetést a B. T. K. 20. §-ának 8. bekezdése szerint a vétségekre megállapított büntetés nemére átváltoztatni. B. Lászlónak azon cselekménye, hogy K. Lajosnak 2 db összesen egy frt értékű tyúkját leütötte ós saját czéljaira felhasználta, a kihágási bünt. törv. 126. § ában meghatározott lopás-kihágását, B. Mihálynak pedig azon cselekménye, hogy abból a vizsgálat alatt kiderített körülmények közt részesült, a kih. bünt. törv. 129. §-ában meghatározott gyanús dolog megszerzése által elkövetett kihágást állapítván meg, ezen vádlottak, tekintettel