Dárday Sándor - Zlinszky Imre (szerk.): Döntvénytár. A Magyar Kir. Curia Semmitőszéki és Legfőbb Ítélőszéki Osztályának elvi jelentőségű határozatai. XXIV. folyam (Budapest, 1880)

21 25. Az 1868. 55. tezikk szerint a bíróságok, vasúti társulatuk ellenében, a kártalanítási összeget csak a már tényleg kisajátított területért állapíthatván ineg, az ugyanott szabályozott kártalanítási eljárás szerint: ha az igénybejelentök bizonyos vízlevezető ároknak még csak ezentúl leendő kisajátítására kérik a társulatot szoríttatni, az ily kereset az 1868. 55. tezikk rendelkezései alá nem vonható. Ily kérelem esak a tőrvény rendes utján, a perrend szabályai szerint indított keresettel érvényesíthető. (1879. nov. 4. 19908. sz. a.) D. Adolfné s birtoktársai, első m. pácsországi vasuttársulat ellen a vasúti áteresz által gyakorolt vizlevezetési szolgalom kártalanítása iránt a homonnai jbiróság mint telekkönyvi hatóság előtt még 1875-ben beadott igény bejelentő keresettel pert tettek folyamatba, melyben a szakértők mellett tartott birói szemle után; a jbiróság f. év máj. 28. 1833. sz. végzéssel alperest a szolgalom kártalanitásáért 470 frt 50 krban marasztalta, kötelezvén felpereseket a vizlevezetési szolgalom gyakorlatának tűrésére. Ez ellen a vasuttársulat semm. panaszszal élvén; a semmitőszék azt az egész eljárással megsemmisítette (297. §. 3. p.) s az igény bejelentő keresetet visszaadatni rendelte; mert az igénybejelentő keresetben előadott kérelem szerint az igényt bejelentő felek a társulatot arra kérik szoríttatni, hogy a homonnai határon keresztül vonuló vasúti áteresz által igénybevett a felperesek kizárólagos tulajdonát képező vizlevezető árkot sajátitsa ki, vagy őket a szolgalom túráséért kellően kártalanítsa. Ezen igénybejelentés tehát nem olyan igénybejelentés, melynek az 1868. I. tezikk 17. §. szerint a tettleg kisajátított területért már megállapított kártalanítási összegre nézve, a kártalanításra jogosított fél ellenében harmadik személyek részéről, helye van, s melyre nézve a telekk. hatóság ugyanazon törv. 19. §. szerint illetékes lehet. Az igénybejelentők a kérdés alatti vizlevezető ároknak még csak ezentúl leendő kisajátítására kívánják a társulatot szoríttatni : a miért az igénybejelentő kereset az 1868. 55. tezikk rendelkezései alá nem vonható; mert azok szerint a bíróságok a kártalanítási öszszeget csak a már tettleg kisajátitott területért állapithatják meg, az 1868. 55. tcz. 4. p. s következő §§-ban szabályozott eljárás szerint; s ezen kártalanítási eljárásra nem a telekk. hatóság, hanem a 41. §. szerint kizárólag a birtokbiróság illetékes. Ezek szerint a kérdés alatti igénybejelentő kereset sem az 1868. I., sem az 1868. 55. tezikkben nem alapulván, az abban elő-