Dárday Sándor - Zlinszky Imre (szerk.): Döntvénytár. A Magyar Kir. Curia Semmitőszéki és Legfőbb Ítélőszéki Osztályának elvi jelentőségű határozatai. XXIV. folyam (Budapest, 1880)

32 Ebből kifolyólag alperest szerződésszegőnek tartani nem lehetvén, felperes az adott előleg visszaköveteléséhez joggal nem bir. De különben is az áru hiányának megállapítására nézve F. Bernát és St. Pinkász tanuknak vallomása bizonyítékként elfogadható nem volt, mert a mennyiben felperes azt, hogy az árpa a kikötött feltételeknek meg nem felel, a kereskedelmi törvény 347-ik §-áb»n érintett, szakértői szemlével kívánta megállapítani, a kereskedelmi ügyekbeni eljárást szabályozó 1877. decz. 1. 37200. sz. a. kelt igazságügyminiszteri rendelet 7. §. 2. pontja értelmében annak megtartását bíróság által kellett volna eszközöltetni. Ellenben az 50 darab zsák 25 frt értéke megfizetésére alperest azért kellett kötelezni, mivel beismerte, hogy azokat a szállítás eszkozölhetése végett felperes küldötte hozzá és kifogást nem tett azon felperesi állítás valósága ellen, hogy a zsákokat a felperes által át nem vett árpamennyiséggel ismét birtokába vette és jelenben is abban tartja, azok megtartásához jogalapot kölcsönző czimet pedig fel nem hozott, továbbá mivel az ellen, hogy azok értéke, nem pedig természetbeni visszaadása követeltetik, kifogást nem tett, végre, mivel az érték összegét nem kifogásolta. A perköltség viselésében, felperes részbeni pervesztessége daczára, alperes elmarasztalandó azért volt, mert azt nagy részben alperesnek a birói illetőség ellen tudva alaptalanul emelt kifogása folytán tett bizonyítási eljárás és azért a pernek szükségessé vált kétszeri tárgyalása idézte elő. Felperesnek felebbezése folytán a m. kir. Curia mint legfőbb ítélőszék 1879. szept. 17. 497. sz. a. következő Ítéletet hozott: A kir. itólő tábla ítélete nem felebbezett részében érintetlenül hagyatván, felebbezett azon részében, melynél fogva felperest a 25 frt előleg és ennek kamata iránti keresetével elutasította, megváltoztatik és erre nézve is az elsőbirósági itólet hagyatik helyben. Indokok: Mert a felperes által bemutatott és alperes részéről nem kifogásolt levélből, melyet alperes felperesnek 1877. évi május 30-ról irt, világosan kitűnik, hogy felperes a kereskedelmi törvény 346. §-ához képest értesítette alperest arról, hogy a kiküldött árpa nem felelt meg a kikötött minőségnek; ez megtörténvén, alperes tartozott volna bebizonyítani azt, hogy az árpa nem eshetett kifogás alá; minthogy ezt nem tette, felperes a kereskedelmi törv. 348. §. értelmében jogosítva volt a vételtől elállani, miből önkényt következik, hogy alperes a kapott előleget is visszaadni tartozik.