Dárday Sándor - Zlinszky Imre (szerk.): Döntvénytár. A Magyar Kir. Curia Semmitőszéki és Legfőbb Ítélőszéki Osztályának elvi jelentőségű határozatai. XXIII. folyam (Budapest, 1880)

rást a perr. 8. §. a) p. értelmében beállította mint a polg. bíróságok hatásköréhez nem tartozót, s a keresetlevelet felperesnek visszaadatni rendelte. Felperes semm. panaszt adott be. A semmitőszék azt elvetette ; mert a cs. k. főudvarnagyi hivatalnak a köz- s népjog elvei szerint területenkívüliség kiváltságával biró személyek személyes ügyeire kiterjedő, előbb fenállott birói hatóságát sem az 1868: 54. tczikkben foglalt polg. törvénykezési rendtartás, sem az azt életbeléptető 1869. márcz. 30-ki igazs. min. rendelet meg nem szüntette; mert a kereset, mely annak itéletileg leendő kimondása iránt indíttatott, hogy a miklósfalvi r. kath. egyházi s lelkészi épületeket kiigazítani és jókarban tartani az ottani község nem köteles, személyes keresetnek tekintendő, s azt azon körülmény, hogy az alperes a magyaróvári uradalomnak, melyhez Miklósfalu község is tartozik, tulajdonosa, birtokkeresetté nem minősíti; minthogy ezek szerint a kereset az eljáró bíróság által a perr. 8. §. a) p. szerint azonnal hivatalból lett volna visszautasítandó, ugyanazon biróság — az általa is felhozott indokokból — szabályszerüleg határozott, midőn a keresetet az idéző végzés nem kézbesítése után felperesnek visszaadatni rendelte. 4. Mely biróság hatásköréhez tartozik végrehajtás utján lefoglalt azaz letiltott jelzálogilag biztosított követelések, illetve bekebelezett vételi jogok elárvereltetése ? (1879. évi márczius hó 27-ón 5814. sz. a.) Sz. Lajos felperesnek G. János és neje alperesek ellen 3300 frt s járulékai iránt folytatott végrehajtási ügyében a budapesti VIII. — X. ker. kir. járásbíróság 1878. deczember 31-ón 23614. szám alatt hozott végzése ellen felperes semmiségi panaszszal élt. A m. kir. Curia mint semmitőszék ; a neheztelt végzést, a mennyiben a szerint a bemutatott árverési jegyzőkönyv általánosságban, és igy azon részére nézve is, mely szerint a birói végrehajtó a szóban forgó követelések, illetve vételi jog elárverelését megtagadta még pedig kellő indokolás nélkül, egyszerűen tudomásul vétetett a helyett, hogy a bírósági végrehajtó utasíttatott volna, miszerint az árverést a kérdéses vételi jog, illetve követelésekre is foganatosítsa s e végből az árverés tárgyainak tüzetes megjelölését tartalmazó hirdetményt bocsásson ki, a