Dárday Sándor - Zlinszky Imre (szerk.): Döntvénytár. A Magyar Kir. Curia Semmitőszéki és Legfőbb Ítélőszéki Osztályának elvi jelentőségű határozatai. XXII. folyam (Budapest, 1879)

81 levő két közös okirat előterjesztésének elrendelését kéri, mely okiratok egyikét egy gazdasági könyv képezi, mely az elégett ingóságok mennyiségére vonatkozó adatokat tartalmazza, s a melyet kárfelvétel alkalmával alperesnek átadott, másika pedig a társulat által felvett kárfelvételi jkönyv, aláirva mind alperes, mind felperes által. A tszék 1879. jan. 22. 5305. sz. végzéssel a közös okiratoknak a perr. 188. §. értelmébeni közlése végett tárgyalási határidőt tűzött ki. Alperes ez e. 7553. sz. a. semm. panaszt adott be. A keresk. tszék 1879. febr. 7. 7553. sz. a. azt hivatalból visszautasította; miután tárgyalást kitűző végzés ellen külön felebbvitelnek helye nincs, hanem a 296. §. hasonlatosságánál fogva, ha fentebbi intézkedés által magát sértve érezné, csak az érdemleges határozat után kereshet orvoslást. Ez e. alperes ismét semm. panaszt adott be. A semmitőszék a 7553. sz, semm. panaszt visszautasító végzést, tekintve, hogy annak tárgyát nem tárgyalás kitűzése, hanem zárhatáridőnek állítólag meg nem tartása képezi: a perr. 297. §. 12. p. alapján megsemmisítette, magát a 7553. sz. panaszt azonban visszautasitotta; mert panaszttevő által vitatott azon nézet, hogy azért, mivel a perr. 188. §-a az alkereset beadásának határidejét kifejezetten a periratok határidejéhez köti, a jkönyvi tárgyalásnál pedig periratok nem léteznek, a közös okiratok közlése csak az írásbeli rendes perekre szorítkoznék, következőleg kereskedelmi perekben, melyekre nézve a jkönyvi eljárás van szabályképen előírva, kizárva lenne, nemcsak a törvényben, mely hasonló eltérést nem állapit meg, s bizonyára jogvesztés előidézését nem tűzte ki czéljául, támogatást nem talál, de átalában is minden alapot nélkülöz. A törvénynek egyes, az egészből kiszakított kifejezésére állapított ezen érvelés fonalán a jkönyvi eljárás szerint tárgyalt rendes polgári perekben a bírói illetőség elleni kifogásnak, az ellenfél által használt okiratok eredetijei felmutatásának, valamint a beavatkozásnak sem lehetne helye, a tárgyalásnál személyesen megjelent feleket pedig feltétlenül kellene pervesztesekké nyilvánítani, miután a perrendnek ide vágó 80., 87., 98. és 184. §§-ai szintén olyan cselekvényekre, t. i. periratokra s perfelvételekre hivatkoznak, melyek szorosan véve csak írásbeli perben fordulnak elő. Az igazságszolgáltaDöntvénytdr. XXII. g