Dárday Sándor - Zlinszky Imre (szerk.): Döntvénytár. A Magyar Kir. Curia Semmitőszéki és Legfőbb Ítélőszéki Osztályának elvi jelentőségű határozatai. XXII. folyam (Budapest, 1879)

71 A semmitőszék a tszéknek meghagyta, hogy a kérdéses szemle és becsű teljesítésére saját kebeléből küldjön ki egy bírói tagot; mert az 1869. IV- tczikk 23. §. csak általánosságban mondja ki azon elvet, miszerint minden biró köteles a bírák és bírósági hivatalnokok megkeresésének eleget tenni, azon határokat azonban, melyek között egyik hazai bíróság a másikhoz megkeresvónyt intézhet, a polgári bíróságokat illetőleg közelebbről a perrend szabja ki. Nevezetesen annak 60. §-a, a mely szerint megkeresvénynek akkor van helye, ha valamely jogcselekmény más bíróság területén teljesítendő, ezzel megegyezőleg a 198. §. és a fenforgó esetre vonatkozólag a 214. §., melyek szerint a megkeresvény feltétele mindig az, hogy a birói cselekmény más bíróság területén teljesítendő; minthogy pedig jelen esetben a szemle és becsű tárgya a tszók székhelyén fekszik, az ottani jbirósághoz intézett megkeresvénynek törvényes alapja hiányzik, a miért azt a megkeresvény teljesítésére utasítani sem lehet. 83, 1. iz elhunytnak törvényes leánya, ennek örökösének vélelmezhető mindaddig, mig az ellenkezője maga utján be nem bizonyittatik. 2. Az örökség átadásának megtörténte előtt (prts 581. §.) a hagyatéki ingat* lanra az örökös ellen a végrehajtás nem feltétlenül, hanem csakis a telekk. rendelet 74. §-ban foglalt fentartással rendelhető el. (1879. évi február hó 27-ón 3590. sz. a.) A pesti külvárosi takarékpénztárnak B. Johanna e. 9600 frt iránti váltóvégrehajtási ügyében alperes részéről a budapesti váltóés kereskedelmi törvényszéknek 1879. évi január 20-án 4951. sz. a. kelt végrehajtást rendelő végzése ellen semmisógi panasz adatott be. A m. kir. Curia mint semmitőszék: a neheztelt végzést, mennyiben azzal a végrehajtás B. Johannának N. Károly utáni esetleges örökségi jutalékára feltétlenül rendeltetett el, megsemmisítette, s azon végrehajtást a már szerzett elsőbbséggel csak a telekkönyvi rendelet 74. §-ban foglalt fentartás és korlátozással rendelte foganatosítani: mert jelen esetben a telekkönyvi rendeletnek most idézett 74. §. mérvadó, s nem a végrehajtási kérvényben helytelenül felhívott, mert nem a vélelmezett örökösnek, hanem magának az örökhagyónak kötelezettségeire vonatkozó a 72-dik szakasz; az elébb idézett szakasz világos tartalma szerint pedig a vélelmezett örökösnek még át nem adott örökségi jutalékára a végrehajtás csak oly fentartással