Dárday Sándor - Zlinszky Imre (szerk.): Döntvénytár. A Magyar Kir. Curia Semmitőszéki és Legfőbb Ítélőszéki Osztályának elvi jelentőségű határozatai. XXII. folyam (Budapest, 1879)
48 után is folytatta stb. hivatalból is figyelembe veendő alaki törvénysértést követett el. 54. Közjegyzői okirat alapján elrendelt végrehajtás ellen nem senimiségi panaszszal, hanem kifogásokkal lehet élni. (1879. márcz. 19-ón 1143. sz. a.) A budapesti IV. ker. járásbíróság egy közjegyzői okirat alapján végrehajtást rendelt R. P. részére B. K és társa czóg és annak 2 társtagja ellen 12732/878. sz. a. 9000 frt tőke s jár. erejéig, ez ellen a czóg 3-ik társtagja által semmiségi panaszszal adatván, erre a semmitőszók következő határozatot hozott: A semmisógi panasz elvettetik: Mert az illetőségi kérdés vitatása a közjegyzői törvény 113. §. a) pontja szerint az azon §-nál megengedett kifogások útjára tartozik, valamint kifogások s nem semmiségi panasz utján órvényesitendők ugyanazon §. szerint a végrehajtás elrendelhetősóge elleni azon ellenvetések ís, mintha panaszló irányában a végrehajtás alapját képező okmány értelmében az abban kitett fizetési kötelezettség jogszerűen megállapítható,, illetve a végrehajtás elrendelhető nem lett volna. 55. Oly esetben midőn a számadásra biréilag kötelezett felhívott számadását a kitűzött határidő alatt be nem adván, a felhívó a polg. törvk. rend. 520. §-a alapján felszámitási kérvényt ád be, e felett a bíróság nem végzésileg, hanem ítélettel köteles határozni. (1876. márcz. 8-án 3513. sz. a.) Sz. József s társainak P. János elleni számadási perét, melyet az elsőbirósági végzés ellen felhívott részéről közbetett felebbezés folytán a kir. ítélő táblához felterjesztett, a kir. itólő tábla hivatalból észlelt semmiségi esetnek, mert nézete szerint ez ügyben az elsőbiróság nem végzéssel, hanem ítélettel tartozott volna határozni, a semmitőszókhez terjesztette fel, minek folytán a semmitőszók : a pestvidéki törvényszéknek 1875. évi január 13-án 5831. sz. a. kelt végzését a p. t. rendt. 297. §. 1. pontja alapján a 304. §. alkalmazása mellett hivatalból megsemmisítette és ugyanazon bíróságot a p. t. rendt. 520. §-ának megfelelő ítélet hozatalára utasította; mert a most hivatolt 520. §. első bekezdésének vógtótele szerint a felhivónak kérelmére, melyben követelését legjobb tudomása szerint számítja fel, az ügy érdemére kiterjedő határozatot tartozott volna hozni; midőn tehát ítélet helyett végzésileg határozott, mint-