Dárday Sándor - Zlinszky Imre (szerk.): Döntvénytár. A Magyar Kir. Curia Semmitőszéki és Legfőbb Ítélőszéki Osztályának elvi jelentőségű határozatai. XXII. folyam (Budapest, 1879)

38 telenül indíttatván, az az eljáró bíróság által azonnal hivatalból lett volna visszautasítandó; az alaki törvénysértést tehát azáltal követte el, hogy az eljárást a perr. 8. §. b) pontjában foglalt rendelkezés ellenére megindította, s a 11. §. mellőzésével ítéletet hozott. 43. Semmiséget képez, ha a számadás kifogásolása kötelességének kérdése a számadás helyességének kérdésével összefoglaltatok s mindkettő közösen tárgyaltatik s egy hatá­rozattal döntetik el, s ez végzés alakjában hozatik. (1879. márczius 18. 3140. sz. a.) H. János ügyvéd, KI. Netti ellen bizonyos állítólag 192 frtot tevő s felperes által behajtott Összegre vonatkozó ujitott felhívási ós számadási pert indított a nagy-kikindai tszék előtt, számadásának helyeslése vagy ellenei kifogások beadása iránt. Ezekre nézve a tár- * gyalás együttesen megtartatván, a tszék 1878. jun. 5. 3314. sz. a. végzést hozott, melyben a beterjesztett számadást helyesnek kimon­dotta s felperes ügyvédet KI. irányában további számadás terhe alól felmentette. A kir. tábla okt. 10, 58026. sz. a. szintén végzés alak­jában, felhívó ügyvédet azon kérelmével, hogy beterjesztett szám­adása bíróilag helybenhagyassék, elutasította s e részben az e. birói végzést megváltoztatta. A legfőbb ítélőszék, hová felhívó fél felebbezett, a 304. §. alapján felterjesztette, minthogy az alsóbiróságok a számadás helyes­ségének kérdése felett nem itéletileg határoztak. A semmitőszék mindkét alsóbirósági végzést az előző egész eljárással együtt hivatalból megsemmisítette (297. §. 1. p.) s a kere­setet felhivónak visszaadatni rendelte; ' mert felhívó szabályszerű számadást nem terjesztett elő, követ­kezőleg annak helyeslése vagy kifogásolása iránt eljárás sem volt megindítható; elismeri az előbbit maga a felhívó 3314. sz. jkönyv­ben foglalt perbeszédében, melyben kifejezetten azt mondja: hogy számadási keresetet nem is indított, hanem felhívottat, mint bizo­nyos joggal kérkedőt vonta perbe; ezen állítása azonban annyiban alaptalan, mennyiben keresetei a perr. 514. §-nak megfelelő zárké­relmet nem tartalmaznak; mert továbbá az eljárás körül azon lényeges szabálytalanság merült fel, hogy az állitólagos számadás kifogásolása kötelességének kérdése a számadás helyességének kérdésével foglaltatott össze, a mindkettő a perrend egybefüggő 516 — 519. §§. utasításai ellenére

Next

/
Thumbnails
Contents